Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 22. hétfő, őszi ülésszak 26. nap (344.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - VARGA ZOLTÁN (NDSZ)
1897 Ú gy gondolom, hogy a Vagyonpolitikai Irányelvek — hasonlóan más, hasonló című törvényjavaslathoz — általánosságban és szűkszavúan fogalmaznak, és foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyekre sokkal de sokkal nagyobb figyelem szükségeltetik. Azt hiszem, hogy a különböző irányelvek összehangolása ma még nem igazán megoldott kérdés ebben a Házban. Mint ahogy az alkotmányügyi bizottság tagjai különös figyelemmel viseltetnek minden egyes esetben az úgynevezett jogi koherencia kérdésében, hogy vane megfelelő kapcsol ódás, megfelelő, egymással szinkronban lévő jogalkotás, a Vagyonpolitikai Irányelveknél és a területfejlesztési irányelveknél például ez a közös gondolkodás nyomokban sem érhető tetten. (18.50) Mondom ezt azért, mert úgy találom, hogy a különböző hátrányos helyzetű települések, térségek esetében természetes módon másfajta vagyonpolitikai koncepcióknak kellene érvényesülni; másfajta vagyonpolitikai koncepciónak kell érvényesülni ott, ahol a munkanélküliek száma vészesen megnövekedett, másfajta vagyonpolitika i koncepció szükségeltetik abban a térségben, ahol kevés a megfelelő termelőüzem és másfajta vagyonpolitikai irányelv szükségeltetik ott, ahol a jövendőt illetően az elnéptelenedés fenyeget egyegy körzetet. Úgy gondolom, hogy ezek a látszólag közhelyszerű megállapítások hiányoznak ezekből a Vagyonpolitikai Irányelvekből, és úgy gondolom, hogy szükséges, hogy mindannyian kezdeményezzük, hogy igenis, a vagyonpolitikai és más politikai irányelvek ne az egykori központi bizottsági határozatokra emlékeztessenek bennünket, hanem kimondottan a magyar társadalom, a magyar gazdaság működőképességét tartsák szem előtt. A privatizációval kapcsolatban a legtöbb gond és legtöbb kérdés amiatt jelentkezik, hogy vajon igaze, hogy ezt az országot eladták, vajon igaze, hog y ebben az országban csak tisztességtelen privatizáció folyik, vajon megfelele a valóságnak, hogy amely üzemben a privatizáció szó csak felmerül, az ott dolgozók kereshetnek új munkahelyet, és hamarosan bezárják a működő üzem vagy gyár kapuját. Szeretném elmondani, hogy ellentétben igen sok képviselőtársammal, nem hiszek abban, hogy Magyarországon ma kizárólag tisztességtelen privatizáció folyna. Sőt, szeretném megerősíteni, hogy a privatizáció, amelyik egyik legfontosabb eszköze — és hangsúlyoznám: eszköz e — lehet a magyar gazdaság megfelelő működőképességének, nélkülözhetetlen eszköznek tetszik a mai magyar gazdasági és társadalmi viszonyok között. Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy Magyarországon csakugyan kétes, furcsa privatizációs eljárások tömege t örtént az elmúlt időszakban. Nem szabad elhallgatni azt, hogy nagyon sok esetben a privatizálásra jelentkező vállalkozók sem tőkével, sem megfelelő koncepcióval nem rendelkeztek, jó néhány esetben, hogy voltak olyan esetek, amikor kizárólag egy már meglévő , működő piac, és nem a vállalat, nem a gazdasági egység megszerzése volt a cél. Ezzel együtt szeretném hangsúlyozni, hallatlanul veszélyesnek tartom azokat a mondatokat, amelyek úgy szólnak, hogy a külföldiek kirabolják Magyarországot, hogy a külföldi vál lalkozók Magyarországon csak a karvalytőke jelenlétével biztosítják részvételüket a magyar gazdaságban. Ez a szemléletmód hallatlanul veszélyes, két dolog miatt. Egyrészt, mert Magyarországon igenis vannak kitűnő külföldi befektetők, akik működtetnek, megf elelő módon és megfelelő — ha úgy tetszik — munkahelyi koncepciókkal, munkahelyteremtéssel jelentős üzemeket. Választókerületemben van egy külföldi beruházás, mely évi 40 millió dollárt hoz a nemzetgazdaságnak, ugyanakkor tudok mondani olyan hazai vállalko zásokat, amelyek ebben az országban hasonló rossz szemlélettel, mint az előbb említett példák — megfelelő tőke nélkül és koncepció nélkül — , tettek tönkre viharos gyorsasággal üzemeket.
