Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1718 mert például nincs beruházás, nem jön, de előbbutóbb kimegy vagy rövi d távon egyéni hasznot hozó improduktív tevékenységbe vándorol a tőke. A harmadik téma a hatásfok javítása. A társadalom józanabb fele által ismert, hogy a privát gazdaságot főként nem az igazságtartalma miatt kell előnyben részesíteni, hanem azért, mert l ényegesen hatékonyabb tud lenni, mint a kollektivizmus, mint például az állami gazdálkodás. Ezért a magánosítások során nem elsősorban igazságtételi és más ideológiai szempontoknak kellene dominálni. Látható ma a mezőgazdaságon, hogy mi történik, ha erről a végrehajtók megfeledkeznek. Ugyancsak elhibázott, ha elsődleges szempontnak az elérhető bevételt tekintik. Nem eladásról kell, hogy szó essen, hanem működésátadásról. Ma már hasonlóan beszél olykor a Kormány is, de nem feledhető a "Ne kótyavetyéljük el" állandóan hangoztatott elsőbbsége vagy a "Javítsuk fel, úgy adjuk el" megvalósíthatatlan pénznyelő gyakorlata. Bár a pillanatnyi költségvetésnek nyilván nem jó, de az árbevétel maximálását fel kell váltani a jó működtetés elvárásának. Ha stabil és kiszámít ható a gazdasági környezet, akkor érdemes támogatni a vállalkozásokat, nem összekeverve a szociális szempontokkal. Tehát elsősorban oda kell a támogatásnak jutni, ahol értéknövelő beruházásokra fordítódik. Ehhez megfelelő bankrendszer, hitelalapok és átgon dolt adópolitika kell, ott kedvezve, ahol haszon várható. Van olyan területe a gazdaságnak, amelyik az utóbbi években fokozott államosítást mutat. Ez maga a költségvetés. Olyan mértékben koncentrálja a nemzeti jövedelmet egy felülről vezérelt ú jraelosztási rendszerben, hogy tulajdonképpen nyugodtan beszélhetnénk tervgazdálkodásról is. (19.50) A túlzott elvonás miatt túldimenzionált a költségvetés szerepe. Amikor is az államhatalom letéteményesei lehetnek az igazán okosak, akik meg tudják mondani mindenütt, hogy mi a jó. Amikor a nem állami szerveződések "kapnak" a költségvetéstől. Csak olvassuk el a kötetek szövegeit, illetve hallgassuk meg az expozékat, hogy mennyire divatos szóhasználat ez a "kapnak". Ez az etatista gondolkodás erősen hatékonys ágrontó és mellesleg félrevezetően hazug is. Gondoljunk csak bele abba, hogy valójában ki "kap" és honnan. A mindent besöprő újraelosztás akaratlanul is az egyenlősdi irányában hat. Így van ez mind az egyes ágazatok, mind a földrajzi területek vonatkozásáb an. Tovább folyik a nyomor kiegyenlítése. A költségvetés bevételeit jelentő adók jó részének felesleges bejárni a központon átvezető utat. Fordított gondolkodás kellene. Nem leadni kell a feladatokhoz szükséges pénzeket, hanem eleve ott kellene hagyni, aho l keletkezik. És csak annak arányában juttatni a központi költségvetésbe, ahogyan a szét nem osztható feladatok és a feltétlenül szükséges kiegyenlítések megkívánják. A jelenlegi gazdasági válsághelyzetben merni kell vállalni, hogy a kiegyenlítés a növeked és elősegítéséhez képest ma másodlagos szempont. Többek között azért, hogy ne csökkenjen egyre jobban a kiegyenlítés eredménye, lehetősége. A költségvetésben a helyi önkormányzatoknak visszajuttatott hányad — a Belügyminisztérium fejezet szerint — 356 mill iárd forint. Megjegyzem, más jövedelmük ehhez képest elenyésző, mert a bevételeket "kapják". Ha a társasági adó — 62 milliárd — , a játékadó teljes egészében, az illetékek — túlméretezetten ez 22 milliárd — és a személyi jövedelemadó — 228 milliárd — döntő mértékben, az általános forgalmi adó — 340 milliárd — és a fogyasztási adó — 185 milliárd — kisebb részben a keletkezés helyén maradna, fedezné az önkormányzatoknak visszajutó keretet mindenféle visszajuttatási mechanizmus nélkül. Természetesen nem a közpo nti normatívák arányában, hanem forrásoldali differenciálással. Ami jó, mert az átlagos és jó adottságú települések kezébe így olyan adózási eszközök is juthatnának, amelyekkel már gazdaságpolitika is csinálható.
