Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1719 A feladatokhoz járuló kiegészítésekkel a ke dvezőtlen adottságú települések alapvető problémái is feloldhatók. Ez az utóbbi lenne a központi költségvetés feladata. A hatásfok növelésének ma éppen az egyik leghatásosabb eszköze lehetne, ha a még fejlődni képes területektől nem vonná el a központi köl tségvetés a növekedés zálogát jelentő bevételeket. Elsősorban oda érdemes invesztálni, ahol az várhatóan haszonnal jár. Haszon nélkül viszont egyre kevesebb jut az elmaradott térségekhez. Megjegyzem, a hátrányos helyzetű térségek csak pénznyelőként viselke dnek, átgondolt stratégiai cselekvés nélkül. Akár a munkanélkülistatisztikák alapján is megállapítható, hogy mindent az oktatás fejlesztésével kellene kezdeni. Ez lehetne a stratégia első eleme. Sajnos nem ezt mutatja ez a költségvetés sem. A differenciál ást is magában foglaló decentralizált államháztartás megvalósítása is feszültségekkel jár természetesen. Tehát politikai bátorságot igényel. A ma előnyösebb pozícióban levő térségek kétségtelen, hogy jobb helyzetbe jutnának, csökkenne a kiegyenlítődés. Mer t többek között ez az ára annak, hogy ahol lehet, ne szűnjön meg a fejlődés lehetősége. Ez viszont minden térség, az egész ország érdeke. Zárójelben jegyzem meg, hogy minap egy tájékoztatón kiviláglott, hogy GyőrSopronMoson megye még működik. Egy kormány párti kollégám részéről felmerült, hogy nosza, tájékoztassuk erről a pozitívumról a sajtót. Én viszont úgy fogalmazok, hogy ez az állapot borzasztó negatívum. Mert ugyan él, vegetál a megye, de eltűnőben a fejlődés lehetősége. Ha igaz ez az ország egyik le gfejlődőképesebb körzetére, akkor ez nem pozitívum, hanem tragédia. Visszatérve a témához: aki nem a társadalmi hatékonyság növelését tekinti célnak, ha az eszközök látszólag igazságtalanoknak is tűnnek, az szociális értelemben is bűnös. Mert elosztani, ki egyenlíteni is csak gazdag társadalomban lehet. Ez a költségvetés, csakúgy mint az előzők, szocialisztikus. Ilyen értelemben valóban nem történt meg még a rendszerváltás. Ha a kormányzat önmeghatározását nézzük, akkor igen markánsan látjuk, mennyire nincs értelme még ma nálunk a jobboldali, baloldali kategorizálásnak. A kiegyenlítési törekvésekben szinte verseny van. Ha ezzel a szocialisztikus szemlélettel nem vagyunk képesek szakítani, törvényszerű, hogy az új rendszerek csődöt mondanak. Talán ez a litván és a lengyel szindróma egyik fő oka is. A múlt örökösei ezt biztosan jobban csinálják, gondolja a választó, mert nincs a szavak és a tettek között olyan ellentmondás. A tettekben is vállalt gazdasági rendszerváltásnak, az egyenlősdi cselekvő tagadásának ta lán ma még népszerűtlen, de feltétlenül szükséges felvállalása nagy politikai bátorságot igényel. Ez a költségvetés is fényesen bizonyítja e bátorság hiányát. Szándékosan olyasmikről beszéltem, amikről különösen választások előtt nem szokás szólni, mert es etleg nem válik az ember általuk népszerűvé. Ilyen a fegyveres testületek kiadásának csökkentése. Ezért könynyen kijárhat a hazafiatlanság vádja. Ilyen a privatizáció gyorsításának igénye, az eladási ár másodlagossá nyilvánítása. Aki ezt mondja, arra az ál hazafiak könnyen rásüthetik, hogy elkótyavetyéli az ország vagyonát. Csak minél előbb és minél jobban működjön az a vagyon — én viszont ezt mondom. Könnyen kijár a szociális érzéketlenség vádja annak, akinek nem a kezdő, gondokkal küszködő, a tönkremenő cé gek, vállalatok támogatása az elsődleges, hanem az erős, jól működő vállalkozásoké. Nem segélyekkel, hanem otthagyva a hasznot. Eretnek lehet az a gondolat is, hogy a nem elmaradott, a viszonylagosan fejlett térségek életképességének megtartása, fokozása m a fontosabb cél, mint a területi különbségek kiegyenlítése. Nem oda kell adni a pénzt, hanem ott kell hagyni. Meggyőződésem, hogy az ország ma azzal a politikával nyerhet, amelyik felhagy a szocialisztikus egyenlősdi eszményével. Elősegítve ezzel a növeked ést. Mert nincs más utunk, hogy a nyomor újraelosztása legyen holnap is a gondunk. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)
