Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
1712 pénzmozgás egyfelől értékeink pazarlása, és ezzel szemben ilyen irányú kiadás beállítása nyilvánvalóan nem tűnik megalapozottnak. Emlékszünk arra, hogy a k özelmúltban az Alkotmánybíróságnál bizonyos luxusgépkocsikat, újabb luxusgépkocsikat cseréltek ki. Érdekes, a költségvetési javaslat múlt évben ezt valahogy nem mutatta ki előre, mégis bekövetkezett. Úgy tűnik, ha a szerkezet hasonló, hasonlóak az elnevezé sek, álnevek, ilyen kifizetésekre a jövőben is sor kerülhet. Erre a pazarló gazdálkodásra semmiféle magyarázat nem fogadható el. A költségvetési javaslat nem gátolja azt, hogy az egyik budapesti belvárosi kórházban 400 millió forintot költsenek most arra, hogy 18 főorvosnak egy exkluzív éttermet létesítsenek. Csak megjegyzem, hogy ugyanebben a kórházban ugyanebből a pénzből meg lehetne szüntetni a betegek túlzsúfoltságát, egy részének felhasználásával a vizsgálatukhoz szükséges gépek beszerzése lehetővé vál na, javulhatna a gyógyító munka. Érdekes módon a költségvetési törvényjavaslatból nem tűnik ki az ilyen irányú kifizetés lehetetlensége; az élet szállítja a példát. De nézzük a másik oldalt. Maradte el olyan bevétel, amelynek befolyása esetén talán nem le nne szükség a költségvetés bevételi oldalát tartalmazó adó- és illetéktörvények előttünk fekvő mértékének a tárgyalására? (19.20) Úgy tűnik, hogy ilyenre is van példa. Napjainkban került nyilvánosságra, hogy a feketekereskedelem résztvevői összegszerűen mi ntegy 200 milliárdos adómentes haszonra tesznek szert. Meggondolandó, hogy a Kormány miért nem arra összpontosít, hogy a törvényeket mindenkivel kapcsolatban betartassa, és e jövedelmek megadóztatásával szedje be a hiányt. Ehelyett miért az ügyeskedni képt elen, védtelen, becsületes kisegzisztenciáktól, megélni alig képes nyugdíjasoktól kér újabb pénzt az ilyen jellegű kiadások fedezéséhez, illetve pótolja a máshonnan beszedni nem tudott összeget? Emlékezetes, hogy 1992 januárjában az Alkotmánybíróság a hany ag kezelés bűntettét megszüntette, illetve alkotmányellenesnek nyilvánította e törvényi tényállást. A Kormány másfél évvel később benyújtotta a törvényjavaslatot egy nagy csomagba beépítve. Több milliárd kár keletkezett gondatlan módon az állami vagyonban, azonban büntető szankció hiányában eljárás sem indul rendőrségi vonalon ezekben a cselekményekben, azok felderítése is elmarad. Így aztán természetesen a károk megtérítésére sem kerülhet sor. Rendkívül sajnálatos, hogy ezt a javaslatot a Kormány, amely te hát a hanyag kezelés bűntettének immár alkotmányos viszszaállítására irányul, nem önállóan nyújtotta be egyszakaszos törvényjavaslatként, hanem elhelyezte egy nagy csomagban, ami aztán garancia arra — önmagában ez a jogtechnika — , hogy belátható időn belül továbbra is tízmilliárdokat lehet büntetlenül, úgymond gondtalanul pazarolni az állami vagyonból. 1992 januárja egyébként sem egy dicsőséges dátum a magyar nemzeti vagyon védelme szempontjából. Ezt megelőzően néhány hónappal kivételes eljárásban az Ország gyűlésben megtárgyaltuk és módosítottuk a társasági törvényt számtalan ponton. E pontok közé becsúszott egy apró — megítélésünk szerint — malőr, amikor 1992. január 1jétől kezdődően úgy szüntettünk meg egy nemzetivagyonvédelmi rendelkezést, hogy annak he lyébe nem hoztunk mást. 1991 novembere óta fekszik a Ház előtt az a monopolys javaslat, amely ennek kiküszöbölésére irányul. Az alkotmányügyi bizottság már egyhangúlag támogatta; a gazdasági bizottság — kölönböző megfontolásokból — a tárgyalását halogatja. Bagatell — két éve… Úgy gondoljuk, hogy nem volt indokolt annak idején a kormányjavaslatba — és óriási felelőtlenség volt — e rendelkezést így bevenni anélkül, hogy a helyébe más megfelelő intézkedés lépett volna. Itt is tízmilliárdoktól fosztottuk meg az államot, beleértve a költségvetést is. Összességében: a Kormány azt kéri a képviselőktől, hogy ilyen előzmények mellett adjuk áldásunkat a költségvetési törvényjavaslat kiadási oldalához, emeljük meg a kiadások fedezése érdekében a lakosságot sújtó adókat és illetékeket. A Magyar Piacpárt erkölcstelennek tartja az olyan
