Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
1713 adó- és illetékemelést, amely a pazarló gazdálkodás fenntartásához kér fedezetet, ezért nem látunk arra lehetőséget, hogy a költségvetési és adótörvényeket támogathassuk. Köszönöm. (Szórván yos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Török Ferenc képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Török Ferenc (SZDSZ) TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Én nagyon sajná lom, hogy legjobbjaink eltávoztak már — beleértve az egész Kormányt… (Derültség.) Úgy gondolom, elfáradtak már a költségvetési vitában. Nem baj, majd aki hallja a felszólalásomat, adja át nekik, hogy mit mondtam. 1990 ősze óta veszek részt a költségvetési vitában, jogászként hallgattam a közgazdászok érveléseit. A Kormány igyekezett bizonygatni a tervezés és a számadatok helyességét, és mindig vázolta az elkövetkező jövőt; az ellenzék pedig cáfolta azokat — hisz ez volt a dolga. És mi történt minden évben? A kormányzati oldal a három év alatt még véletlenül sem, de megközelítőleg sem találta el a költségvetés akár bevételi, akár kiadási oldalának számait. A költségvetési deficit azóta évről évre nő; a Parlament pedig — igaz, az ellenzék tiltakozása mellett — tudomásul veszi a negatív találatokat. Mi lehet ennek az oka? A Kormány peches — vagy a szakértelem hiánya? Megmondom őszintén, én az utóbbira szavazok. Fémjelzik a ciklust az átgondolatlan kormánydöntések, nincs a Kormánynak — nemhogy hosszú távú, de — k özéptávú vagy rövid távú gazdasági koncepciója sem. (Bejczy Sándor: Semmi sincs!) Ami volt, az volt — az már nincs. A múlté a Nemzeti Megújhodási Program, a Kupaprogram, Szabó miniszter úr Kupakorrekciója — már az sincs… Sőt, óráról órára változnak a gaz dasági elképzelések. Emlékezzenek arra, képviselőtársaim, hogy most szeptemberben — ugye, megkaptuk már júliusban a költségvetési törvényjavaslatot — Szabó miniszter úr a tévé nyilvánossága előtt jelentette, hogy minden megváltozott, strómant nem alkalmaz, saját nevében fogja előterjeszteni a Kormány javaslatait — mint képviselő. Aztán győzött a józan ész; mégis fucsa lett volna, hogy Szabó miniszter úr fogja támogatni Szabó képviselő úr javaslatait. És így aztán a Siklós Csaba képviselőtárs és Becker Pál á ltal jegyzett csomag került benyújtásra. Most mi lesz akkor — én csak kérdezem — , hogyha netán Szabó miniszter úr beteg lesz a szavazáskor, és akkor mégis Becker államtitkár úrnak kell majd támogatnia a saját javaslatait? De azóta már tudjuk, hogy egy újab b csomag érkezett, meg még most jelezte Szabó miniszter úr, éppen a hét végén, hogy a forrásadónál mégiscsak elfogadják azt, hogy 10%kal lesz esetleg — akkor egy újabb csomag lesz… Az lesz majd az igazi tulajdonképpen ebben a Parlamentben, amikor egy képv iselőminiszter meginterpellálja saját magát mint minisztert, a miniszter válaszol a képviselőnek, és nem fogadja el, mondjuk, a saját válaszát a miniszter… Én gondolom, ez lesz itt az igazi csemege… (Derültség és szórványos taps.) Tisztelt Ház! E rövid be vezető után — csak tallózva — néhány kérdést szeretnék érinteni a teljesség igénye nélkül. Szerintem ezeknek a kérdéseknek a megoldása javítaná a költségvetés jövő évi helyzetét. Óriási nyomás nehezedik a Vám- és Pénzügyőrségre azért, hogy bevételeit növel je. Ehhez szükség lenne az új vámtörvényre. Állítólag készen van, csak a Kormány késlekedik a beterjesztéssel; helyette inkább politikai jellegű törvények meghozatalát szorgalmazza, mint a gazdaságilag fontosakét. A jelenlegi rendelkezések hatékonyabb alka lmazása is javíthatna a költségvetés bevételi oldalán, csak ahhoz a Vámőrség költségvetési támogatását kellene jelentősen növelni. Ugyanilyen jó befektetés lenne az APEH költségvetésének emelése is. Az APEH szervezete a megfelelő adóellenőrzésre alkalmatla n, így az állami bevételek növelését nem az eltitkolt adók
