Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 13. hétfő, őszi ülésszak 3. nap (321.) - A vasútról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK(Szűrös Mátyás): - KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
172 ugyancsak elhasználódott. A MÁV vontató jár műveinek, mozdonyainak törzsállománya több mint huszonöt éves. Selejtezési idejük lejárt, pótlásuk óriási összegeket igényelne, körülbelül ötvenmilliárd forintot. A személyszállító vasúti kocsik legnagyobb része szintén elavult, a nemzetközi forgalomban va ló részvételük ezért nagyon korlátozott. A teherforgalomban részt vevő vasúti kocsik műszaki állapota is kritikán aluli. Európában Románián kívül talán a MÁVnál levők vannak a legjobban elhasználódva. Több száz vagy több ezer vagon vár javításra. Az elmon dottakkal csak érzékeltetni szándékoztam, hogy a vállalkozóvasútnak az üzemelés fenntartása is hatalmas fejlesztési költségeket igényelne. A jelenlegi feltételek mellett illúziónak tartjuk privát tőke bevonását. A vállalkozóvasút is csak az állami költségv etés támogatására hagyatkozhat, ha a vasút teljes felszámolását nem kívánja. Ha a MÁV bevételei nem fedezik a fenntartást, a szükséges beruházásokat, az állam pedig nem tud vagy nem akar kellő mértékben a költségekhez hozzájárulni, akkor az átalakulás után a vállalkozóvasút sem fog olyan pályahasználati díjat fizetni a pályavasútnak, mely fedezné a pálya költségeit. Ha a költségvetés akkor sem fog kellő támogatást adni a pályavasútnak, akkor a probléma elodázódik, és nem oldódik meg. Ha a cél az, hogy a pén zügyi tisztánlátás érdekében a pálya- és egyéb költségeket szétválasszuk, akkor ehhez könyvelési módszerek is elegendők, nem kell a struktúrát átalakítani, hiszen — az indokolás szerint — az Európai Közösségek legfontosabb irányelve a pályavasút és a válla lkozóvasút számviteli — tehát hangsúlyozom: csak számviteli — szétválasztását kívánja meg. Ezért hiányoljuk azt, hogy a törvényjavaslat nem szabályozza megfelelően a legfontosabb pénzügyi kérdéseket, a pályahasználati díj meghatározásának elvét, az állam k ötelezettségét, hogy milyen színvonalon kell a pályát fenntartani és fejleszteni. A törvényben természetesen nem azt kellett volna meghatározni, hogy pályahasználati díjként milyen összeget tartozik fizetni a kereskedővasút, és milyen összeget kell az álla mnak a vasúti infrastruktúra fejlesztésére fordítania, hanem az elveket kellett volna lerögzítenie. Az állami infrastruktúra fejlesztési kötelezettségeinek megállapításánál abból kell kiindulni, hogy az utazóközönség alapvető érdeke az eljutási idő rövidít ése, amelynek fő eszköze a sebesség növelése a vasúton. A sebesség növekedésének legfőbb akadálya az infrastruktúra elhanyagolt állapota. Nyilvánvaló, hogy a vasút akkor üzemel gazdaságosan, ha a pálya és a járműpark műszaki színvonala összhangban van, ame lyet főleg az engedélyezett sebesség fejez ki. Az államnak tehát arra kellene kötelezettséget vállalnia, hogy a vasúti infrastruktúra műszaki állapota mind a sebességmutató, mind az engedélyezhető tengelyterhelés szempontjából összhangban legyen a keresked ővasút járműparkjára vonatkozó ugyanezen paraméterekkel. Ezért irányult a kérdést nem átfogóan rendező, hanem csak a központi problémát rendező legfontosabb módosító javaslatunk arra, hogy az állam anyagi kötelezettségvállalását egyértelműen meg kell állap ítani, vagyis a közszolgáltatási tevékenységeket minden körülmény között biztosítani kell. Sajnos, a bizottsági tárgyalások során a pénzügyi tárca mereven ellenállt e kötelezettség vállalásának. Most mégis arra kérem önöket, fontolják meg érveimet, és támo gassák a 4. § (1) bekezdésének új j) ponttal való kiegészítésére tett javaslatunkat, amelyet Hatvani Zoltánnal és Lotz Károllyal együtt tettünk meg. Tisztelt képviselőtársaim! Megkérdezhetik vagy kérdezhetik most, hogy mindennek mi köze a környezet védelmé hez, a környezetvédelemnek milyen érdekei fűződnek a vasút működéséhez. Ha igaz a szakirodalom egybehangzó megállapítása, miszerint a vasút fajlagos energia, munkaerő- és helyigénye nagyságrendekkel kedvezőbb a közúti közlekedésnél, akkor ennek az előnyne k maximális kihasználása egymagában is elégséges állami, környezetvédelmi érdek. A vasút gazdasági és más hasznainak nem feltétlenül a vasút könyveiben kell jelentkezni. Ez nem is lehetséges, hanem az egész gazdaságban, egészségünkben, a természeti erőforr ások lassú felélésében és természeti értékeink megóvásában kell jelentkeznie. A törvényjavaslat — sajnos — eredménytelenül küszködik egy egységes kritériumrendszer megalkotásával a sok részre bomló vasút számára. (18.10)
