Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
1697 jóváhagyott hiányoktól, nem érvényesült az elmúlt két évben a költsé gvetési deficit vállalati hitellehetőségeket kiszorító hatása, és hogy a cikluselméletekkel foglalkozó közgazdászok, kutatóintézetek véleménye szerint ma több hátránnyal járna egy, a költségvetési egyensúly irányába történő erőteljes lépés, mint előnnyel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az előzetes jelentkezés alapján megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Kósáné dr. Kovács Magda (MSZP) KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Sajátos és nem túl szerencsés hagyomány, hogy az elmúlt esztendők költségvetési vitái során a költségvetéshez kapcsolva módosította a Parlament a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényt. Nem túl szerencsés ez a gyakorlat, hiszen éppen azért, mert a foglalkoztatási törvény módosítására a költségvetési törvénybe beszerkesztve került sor, a módosítást nem a jogalkalmazás valódi tapasztalatai, nem a társadalmigazdasági szükséglet határozta meg, hanem mindig a költségvetési törvény szabta szűk lehetőségek. Nyáron a foglalkoztatási politikai vitában nemigen volt nézeteltérés az előterjesztő miniszter és a vezérszónokok, a kormánypárt és az ellenzék kö zött abban, hogy az úgynevezett foglalkoztatási törvény átfogó áttekintése módosításra szorul. A Szocialista Párt ennek az indokát két fő okcsoportban jelölte meg akkor is. Egyrészt úgy ítéljük meg, hogy a néhány évvel ezelőtt kialakított, akkor korszerű e llátási rendszer ma már tarthatatlan, nem felel meg annak az alapvető követelménynek, hogy a munkanélküli lét a munkanélküli számára a legkevésbé választható eshetőség legyen, maga az ellátás egyszerre pazarló és szűkmarkú, és a legnagyobb konfliktus, hogy ez az ellátási rendszer százezrével hagy ellátatlanul munkanélkülieket. A másik okcsoport, amely miatt szükségesnek tartjuk a törvény átfogó áttekintését, az az, hogy a Parlament válassza szét a foglalkoztatás elősegítésének rövid távú gazdasági teendőit, alkosson egy foglalkoztatási irányelvet, és csak a hosszú távú feladatokat tartsa meg törvényi szinten. Az ez évi költségvetési törvény és a hozzá fűzött miniszteri expozé minden eddiginél rosszabb esélyekről tanúskodik, ami a foglalkoztatás érdekérvényes ítését illeti. Miniszter úr expozéjában gyakorlatilag két deklarációt fogalmazott meg a foglalkoztatással kapcsolatban. Egyrészt megismételte azt a már sokszor hallott kormányzati állítást, hogy a regisztrált munkanélküliek száma csökken, másrészt megjegye zte, hogy elvégzendő munka akadna sok, hiszen piszkosak a közterek, az utcán elkelne a takarító kéz, azonban a munkanélküliek között nincs ezekre a munkákra vállalkozó. Miniszter úr expozéjának ezek a megjegyzései későbbi törvényjavaslatokat vetítettek elő , amelyekre a következőkben szeretnék röviden kitérni. Hogyan indult a történet? Volt egyszer egy ÉTmegállapodás. Ez az ÉTmegállapodás megváltoztatta a szolidaritási alap befizetési kötelezettségeit, a munkáltatói járulékot 7,2%ra csökkentette, és egybe n a munkáltatók garanciát vállaltak arra, hogy ha ez a csökkentés bekövetkezik, akkor 0,3%ot az úgynevezett — és még törvényben létre nem hozott — bérgaranciaalapba fizetnek be. A Kormány által elvállalt, Becker és Siklós képviselőtársaink által benyújto tt javaslatcsomag ennek megfelelően korrigálta az eredeti előirányzatot, és megemelte a Kormány járulékfizetési kötelezettségét is. Csak az érdeklődő állampolgároknak mondom, hogy a Kormány számára törvény írja elő ezt a kötelezettséget, hogy a költségveté si területen dolgozók után a 7, illetve 7,2%os járulékot a költségvetésnek kell befizetnie a szolidaritási alapba. Arra már természetesen az érdeklődő állampolgároknak is nehezen tudnék felvilágosítást adni, hogy az eredeti költségvetési előirányzatban mi ért az az összeg szerepelt mint a Kormány járulékfizetési kötelezettsége, ami szerepelt, és miért éppen azt az összeget emelte fel a Becker — Siklósféle indítvány 0,2%kal; ha valami stimmel az ügyben, akkor ez a 0,2% stimmel.
