Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
1698 Azt azonban borzasztó nehéz le nne megmondani, hogy miért az eredeti előirányzatban szereplő 18 milliárd forint körüli összeg az, amelyet a Kormány a költségvetési területen dolgozók béralapja 7%ának tekint. Ez az összeg nem sokkal több nominális értékben, mint a tavalyi előirányzat. M ost leegyszerűsített számokat mondok, de a pontos számok természetesen a költségvetésből kikereshetők. A tavalyi előirányzathoz képest a Kormány járulékfizetési kötelezettsége durván 1,5 milliárd forinttal nőtt. Ez a 1,5 milliárd forint akkor felelne meg a 7, illetve 7,2%os járulékfizetési kötelezettségnek, hogyha az 1994. évi bértömeg, amely után a Kormánynak kell 7%os járulékot fizetni, ez durván 20 milliárd forintnál nem sokkal lenne több. (18.00) Nekem nem volt arra módom, hogy olyan adatokhoz jussak hozzá, amelyekből a költségvetési területen dolgozó valamennyi munkavállaló jövő évi várható bérét összeadva hozzávetőlegesen is meg tudjam becsülni a költségvetési területen dolgozók bértömegét — de vannak adatok, amelyekből következtetni lehet. Következt etni lehet például a Pénzügyminisztériumnak egy augusztus végi, a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa számára átadott tájékoztatójából. Ebben a tájékoztatóban a Pénzügyminisztérium arról informálta a KIÉTet, hogy csak a közalkalmazotti terüle ten több mint 40 milliárd forint kellene a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben rögzített bértábla bevezetéséhez; tehát 40 milliárd forinttal növekedne a közalkalmazottak bértömege akkor, ha a bértábla életbe lép. Ez már még egyszer annyi, mint a mennyinek a 7%át a Kormány a költségvetésbe betervezte. És akkor hol vannak a köztisztviselők, hol vannak a szolgálati jogviszonnyal rendelkezők? Minden bizonnyal nem elsietett az a következtetés, hogy a Kormány járulékfizetési kötelezettsége enyhén szólv a alultervezett. Ezek után joggal várhattuk, hogy olyan módosító indítványok érkeznek, amelyek ezt az alultervezett járulékfizetési kötelezettséget megemelik. Ezzel szemben egy újabb kormányindítvány 10 milliárd forintot vont el a szolidaritási alapból, és helyezett kormánytartalékba. Képviselőtársaim! A tények, úgy tűnik, világosak, mégis engedjék meg, hogy még egyszer összefoglaljam, hogy mi is a helyzet. A helyzet először is az, hogy a Kormány nem fizeti be a szolidaritási alapba a törvényben megszabott járulékkötelezettségét, tehát még keményebben fogalmazva: megszegi a törvényt. A helyzet az, hogy a Kormány a járadékkifizetéseinek újabb szigorításával gyártja az ellátatlan munkanélkülieket. A Munkaügyi Központ statisztikája szerint ma a regisztrált munk anélkülieknek durván a fele semmilyen ellátásra nem jogosult. Végül a harmadik tény az, hogy egy másik előterjesztésben — a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény módosítására született előterjesztésben — a szociális ellátásra, a szociális támogatásra való jogosultságot is újabb és a korábbiaknál szigorúbb feltételekhez akarja kötni a Kormány. Mindezek után jogos az a kérdés, hogy a Szocialista Párt, a szocialista frakció szerint mit kellett volna tenni. Nyilván az első teendője a Kormánynak az, hogy betartsa a törvényt, és fizesse be azt a járulékot a szolidaritási alapba, amelyet a törvény számára előír. Nem vonom kétségbe, hogy a jelenlegi kifizetési feltételek mellett, miután — még egyszer ismétlem — éppen a jogi szabályozás szi gorítása miatt a munkanélkülieknek közel a fele nem kapott szeptemberben munkanélküliellátást, tehát nem vonom kétségbe, hogy a szolidaritási alapban jelentős megtakarítások jöhetnek létre. Ha a szolidaritási alapban maradvány keletkezik, akkor megítélésü nk szerint a Kormánynak meg kellene keresnie, meg kellene teremtenie a jogszabályi feltételeket ahhoz, hogy a maradványt, a szolidaritási alapban kumulálódó pénzt vagy a foglalkoztatás elősegítésére, a foglalkoztatás aktív eszközeire fordítsa, vagy a végro mláshoz közeledő önkormányzatokat segítse abban, hogy a munkanélküliellátásból kiszoruló munkanélküliek számára szociális támogatást nyújthassanak. Lehetőséget, esélyt látunk arra is, hogy a szolidaritási alap maradványának, esetleges tartalékának ismeret ében a Kormány folytasson tárgyalásokat a társadalombiztosítási önkormányzatokkal, hiszen a munkanélküliség jelenlegi nagyságrendje, a munkanélküli életsors egyre nagyobb mértékben úgy oldódik meg, hogy a munkanélküliek idő előtt vonulnak nyugdíjba, és
