Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1692 hosszan tartó és nagyarányú deficitet csak egy idegenforgalmi nagyhatalom engedhet meg magának, sőt lehet hogy a monetáris politika akkor hibázna, ha nem élne ezzel a lehetőséggel. Ennél a pontnál jutunk el a második kérdéshez, ahhoz, hogy mennyire legyen kívánatos a mai körülmények között a költségvetési egyensúly elérése. Az első kérd ésre, úgy érzem, elhangzott a válasz, azaz a költségvetési hiány 1994re tervezett mértéke nem kirívó, nem példa nélkül álló a fejlett országok viszonylatában, és különösen nem rí ki a keleteurópai országok, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Oroszország, Ukrajna deficitjeihez mérten. Hadd említsek még egy statisztikai érdekességet: a 80as évek közepétől Olaszország nemzetijövedelemszámítása felbecsüli és a GDP összegébe beleérti a feketegazdaságban vélelmezetten létrejött, úgynevezett láthatatlan jövede lmeket. A hivatalos adatokhoz évente hozzáadják ezt a 10 vagy 12%ra becsült jövedelemtömeget. Az 1992. évi 12%os hiányt tehát egy ilyen tartalmú nemzeti jövedelemhez kell viszonyítani. Ha Magyarország is követné ezt a jövedelemszámítási módszert, akkor a hiány aránya a GDP 6 — 7%a közé esne, ami már alig több, mint az átlagos hiány NyugatEurópában. Melyik párt tudná ma megteremteni a költségvetés egyensúlyát? — teszik fel gyakran a kérdést a választópolgárok vitaesteken, szakmai fórumokon. Remélem, egyik sem kívánja épp most kierőszakolni az egyensúlyt — szoktam válaszolni. Egy államháztartás teljesen más törvényszerűségek között működik, mint egy magánháztartás, sőt igen elterjedt közgazdászkörökben az a nézet is, miszerint az államnak lehetőség szerint k i kell egyenlítenie a gazdaság ösztönös mozgásait, fékeznie kell a növekedési periódusokban, és ismét fékeznie kell a visszaeső, termelésleépítő időszakokban. Ilyen visszaeső, leépülő időszakban létezünk most, nézzük, mit javasolnak a közgazdásztekintélyek . Az elemző közgazdászok mindenekelőtt a mai helyzethez hasonló példákat keresnek a gazdaságtörténelemben. Az elmúlt évek 2025%os nemzetijövedelemvisszaesése szinte valamennyi keleteurópai országot jellemezte. Gazdasági növekedés csak Lengyelországban volt, meg kell azonban említenem, hogy Lengyelországban korábban nem kolhozosították a magángazdaságokat, így nem kellett most ebben a kritikus ágazatban privatizálni. A cseh, a szlovén és a szlovák gazdaság visszaesése a mienkhez hasonló, a bolgáré kissé nagyobb, a horvát, a román, az orosz, az ukrán és a szerb gazdaság visszaesése hozzánk képest is jelentős. A munkanélkülieknek a munkaképes korú és aktivizálható keresőkhöz viszonyított 12%os aránya jóval kisebb a 1517%os bolgár, lengyel és horvát munka nélküliaránynál, és némileg kisebb a 12 — 15% közötti szlovén és szlovák aránynál. A cseh, az orosz és az ukrán 23%os munkanélküliségi arány elkerülhetetlenül romlani fog az ott eddig halogatott vállalati átalakulások, csődeljárások megindítása után. Mind a munkanélküliség aránya, mind a reálgazdaság visszaesése sok közgazdászt emlékeztetett az 1929 és 1933 között lezajlott gazdasági válságra. Akkor a leépülő gazdaság csökkenő adóbevételei miatt az akkori pénzügyminiszterek kétségbeesetten igyekeztek csökk enteni az állami kiadásokat a költségvetési egyensúly megteremtése érdekében. Nagy hibát követtek el, és ily módon súlyosbították a válságot, elmélyítették a gazdasági visszaesést. Hogyan summázta véleményét erről az időszakról az a liberális közgazda, Mil ton Friedman, aki máskülönben ellenzi az állami beavatkozást a spontán módon kialakuló pénzfolyamatokba? Idézem: "Nagy hibát vétettek. Ahelyett, hogy a FED, a szövetségi jegybank erőteljesebben növelte volna a pénzkínálatot, hagyta, hogy a forgalomban levő pénz mennyisége a termelés visszaesésére hivatkozva csökkenjen." Magyarázatul ehhez hozzá kell tennem, hogy a szövetségi jegybank akkor is független volt az államhatalomtól, megtehette volna, hogy anticiklikus pénzpolitikát folytasson, de nem tette meg, m ert az akkori körülmények között tudati korlátok miatt ezt nem tehette meg. Részben a II. világháború jövedelemcentralizációs kényszere, részben Keynes hatására az 1940 és az 1975 közötti években valamennyi fejlett országban megnövekedett az állam újraelos ztó
