Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 13. hétfő, őszi ülésszak 3. nap (321.) - A vasútról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK(Szűrös Mátyás): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
167 Szeretné m emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy az általános vitában Hatvani Zoltán képviselőtársam vázolt fel egy víziót arról, hogy ennek a törvénynek az elfogadása nyomán mi vár a magyar vasutakra, a Magyar Államvasutakra és egyáltalán a magyar vasúti közlekedé sre. E tekintetben közelebb kerültünk ehhez a vízióhoz, áttanulmányozva a 12759es számú együttes jelentést. Ugyanis azokra a koncepcionális felvetésekre, amelyek az általános vitában — kormánypárti és ellenzéki padsorokból egyaránt — elhangzottak, nem iga zán kaptunk érdemi válaszokat. Az ezt részleteiben is kifejtő módosító indítványaink jelentős része nem talált visszhangra, illetve nem talált az előterjesztő részéről támogatásra. Melyek voltak ezek a koncepcionális kérdések? Az egyik az, hogy szerettük v olna, ha a vasúti törvény kapcsán a vasutak feladatáról, tevékenységéről körültekintőbb, precízebb megfogalmazást kaptunk volna viszsza a törvény vitája során. Erre nem került sor, többek között véleményünk szerint azért, mert a szinte mindenki által hiány olt közlekedéspolitikai koncepció nem ismert a Parlament előtt, nem ismert képviselőtársaim előtt. Tehát valahogy úgy vagyunk, hogy a gomb már kész van, a kabátot még nem látjuk. Tehát valami olyanféle gondolatkörbe kellett magunkat beleszorítani, hogy nem látjuk a kereteket, nem látjuk azokat a prognózisokat, amelyek gazdaságpolitikai, környezetvédelmi és egyéb oldalról megalapoznák számunkra, hogy mihez alkotunk törvényt. (17.40) Így aztán maradtak azok a fogódzók, amelyek közlekedéspolitikai tézisek révé n voltak ismertek előttünk, de hát ezek csak egy tézisgyűjteményként szerepelhettek, és ennek megfelelően, bár igyekeztünk abban gondolkodni, de mégsem jelenthettek pontos, egyértelmű határvonalakat. A második nagyobb témakör kapcsán, amint áttanulmányozzu k ezt az együttes jelentést, szintén szembetaláljuk magunkat: komoly vita — koncepcionális vita — bontakozott ki a vasút finanszírozásáról. Erre sem kaptak a felvetők, a módosító javaslatokat megfogalmazó képviselőtársaim, frakciótársak egyértelmű javaslat ot. További bizonytalanságok vannak, és úgy gondolom, hogy amikor a magyar vasutas társadalom, annak vezetői aggódva tekintenek a vasút sorsára, akkor innen táplálkozik elsősorban. Nem sikerült a finanszírozási rendszert világossá, áttekinthetővé tenni, le galábbis a jelenlegi állapotában ez derül ki. És — mint ahogy erre Tóth Sándor képviselőtársam utalt — nagynagy kérdőjelek fogalmazódtak meg a vasútegészségügy, a vasúti társadalombiztosítás sorsát, jövőjét illetően, nem megnyugtató számunkra az a fordula t, amelylyel az előterjesztő egyetértett, amely annak idején a gazdasági bizottság módosító indítványaként került be az együttes jelentésbe. Ehhez képest a szocialista párt javaslatai még miről szóltak? Szeretném feleleveníteni önöknek, illetve módosító in dítványainkon keresztül figyelmükbe ajánlani. Egyrészt felvetettük azt a fajta koncesszióról szóló szabályozást és annak tarthatatlanságát, amely benne van a törvényjavaslatban. Mi egy elég radikális módosító javaslatot nyújtottunk be. Azt javasoltuk, hogy a koncesszióról szóló fejezet egyáltalán maradjon el. Ugyanis a gazdasági bizottsági viták során és más, ehhez kapcsolódó szakmai viták során is kiderült, hogyha koncesszióban gondolkodunk a vasút fejlesztése tekintetében, akkor csak néhány olyan fővonal jöhet szóba, amely egyébként is gazdaságosan működtethető lenne, és esetleg koncessziós vasúti társaságként is szóba jöhet, azonban éppen azt a közszolgálati tevékenységet, közszolgáltatói tevékenységet ilyen alapon nemigen lehet megvalósítani, hanem arra lesz jó — úgy tűnik — a koncessziós rendszerre való áttérés, hogy újabb szakaszok, újabb vonalak, vasútvonalak bezárására kerüljön sor, mert a fenntartók majd nyilatkozni fognak arról, hogy nem látnak rá finanszírozási módot, nincsenek eszközeik, és kérni fogják a koncessziós pályázat kiírását, azonban ezekre a kis forgalmú, bár a térség szempontjából nagy jelentőséggel bíró szárnyvonalakra nem lesz koncessziós pályázó, és ezek után nem tehet mást a korábbi, akár az Államvasutak, akár a GYSEV kezelésében va gy önkormányzat kezelésében lévő társaság, mint megszünteti azt a szárnyvonalat. Nos, erre már eddig is volt példa a mai ismereteink szerint, hogy szárnyvonalakat megszüntettek, sőt teljesen felszámoltak. Szeretném emlékeztetni önöket: többek között abban a megyében, ahonnan
