Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásából elkülönített tartalékalap elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
1650 nő, a lineáris illetékek tökéletesen kifejezik a nagyobb köztehervállalást mindenfajta ingatlanárhoz, forgalmi értékhez igazodó adóalap vagy illetékalap esetében. Itt bármiféle progresszió bevezetése büntető jellegű, prohibitív. Semmi nem indokolj a a magyar ingatlanforgalom jó néhány éven keresztül várható tendenciáit figyelembe véve, hogy ilyen típusú, kifejezetten visszatartó hatású illetékterheket állapítsunk meg. Különösen veszélyesnek tartom a lakásingatlanforgalom esetében az értékhez kötött progreszszivitást. Nagy hiba. Nem kell attól félni, hogy a nagyobb értékű ingatlanok esetében a hozzájárulást a lineáris illetékkulcs kifejezi. Így is kifejezi. Óriási a különbség a 4 millió alatti vagy a 4 millió fölötti illetékalapok esetében lineáris k ulcsnál is, az illeték összegét tekintve. Még rosszabb a helyzet a Zsupos Lajosféle javaslatnál, ami egyszerűen elképesztő. Nem lehet racionális érvet találni arra, hogy valaki egy olyan gazdaságban, ahol egy eredeti tőkefelhalmozás folyik, ahol istenigaz ából az az érdekünk, hogy sok oldalról támogassuk a koncentrációt gazdasági és egyéb szempontokból, ott egy ilyen — nem is tudom, milyen — szemléletű, kifejezetten büntető jellegű progressziót bevigyünk a rendszerbe. Nagyon jó szívvel azt ajánlom a Háznak, hogy ezeket a javaslatokat vesse el. Más a helyzet az úgynevezett öröklési illetékeknél. Én ugyan — sokakkal ellentétben — azon a véleményen vagyok, hogy a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetékek lineáris kulcsa emelésének itt a helye. A mértéken lehet vitatkozni, én is a szolidabb 8%os változat mellett lennék a 10% helyett. És nem zárkózom el az ajándékozási, tehát az ingyenes ingatlanvagyonátruházásnak eme kulcsai emelése ellen sem. Egészen más a helyzet mindenfajta értelemben az öröklé si illetékeknél. Különösen az öröklési illetékek első két kategóriájában a közvetlen családi, tehát a felmenőlemenő, illetve a testvéri kapcsolatok esetén az öröklési illetéknek más a tartalma. Azt vélelmezni ugyanis, hogy az öröklésnek eme szoros családi kapcsolatán belül valamiféle visszaélés, valamiféle vagyon, illetve jövedelemeltitkolásból származó vagyongyarapodás húzódik meg, azt hiszem, nem reális dolog. Ajándékozási illetéknél, illetve a nem közvetlen családi kapcsolatnál lehet ilyet feltételezni . Ez ugyan abból indul ki, hogy a szabályozást eleve a mindenkori jogszabályok kijátszására építem. Magyarországon vagyunk, tudjuk, hogy mennyi kijátszás van. Tehát nem tiltakozom az ellen a megoldás ellen. De egyenesági esetben közgazdaságilag azt kell fe ltételezni, hogy a család együttes teherviselése hozta létre azt az ingatlant — akár lakásról, akár másról van szó — , amit aztán a mindenkori tulajdonos elhalása után az első két kategóriához tartozó családtag örököl. Ebben az esetben beléptetni egy erőtel jes, prohibitív jellegű vagyonadóztatási vagy vagyongyarapodást adóztató illetéket, azt hiszem, nem indokolt. Ezért tehát összefoglalva: amitől óvni szeretném a Házat, hogy progresszív mértékű illetékeket vezessen be vagyonátruházás címén. Kettő: az öröklé s első két kategóriáját ugyanúgy kezelje, mint az ajándékozást, illetve a családi harmadik kategóriát, vagy pedig a visszterhes ingatlanvagyonátruházást. Ezekben az esetekben nincs indoka az illetékkulcs növelésének, míg a többi esetben van. Ezért annak e llenére, hogy a költségvetési bizottság ezt a módosító indítványt nem támogatta, de a Ház szavazni fog róla, mert több mint egyharmadot kapott, kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt az indítványt. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Mészáros István László. Felszólaló: Dr. Mészáros István László (SZDSZ) MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Zsupos Lajos képviselőtársam feltehetően osztatlan népszerűségre tett volna szert a második világháború utáni brit munkáspártban, amely körülbelül hasonló adófilozófiát valósított meg, mint ami most az ő illetéktörvényhez kapcsolódó fölszólalásából kitűnt.
