Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - Interpellációk - ELNÖK (Vörös Vince): - RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince):
1626 szombathelyi Járműjavító Válla lat privatizációja, hogy minél inkább megfeleljünk azoknak a gazdasági és humán követelményeknek, amelyeket egy ilyen folyamat lebonyolításával kapcsolatban állítani szükséges. Bízom benne, hogy az ott lévő munkahelyek nagy többségét épp a privatizációval tudjuk megmenteni, mert ha nem privatizálnánk ezt a járműjavító társaságot, az esetben valamennyi munkahely megszűnne. Kérem képviselő urat, méltányolja eme törekvésünket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A viszonválasz joga Rácskay Jenő képviselőtár samat illeti. RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Miniszter úr válaszát méltányolom, de elfogadni, sajnos, nem tudom. A novemberi előzetes szállítási és javítási adatok alapján elmondhatjuk, hogy valamennyi MÁV járműjavító vállalat körül belül 9095%os lekötéssel dolgozik majd a következő esztendőben. Tehát az a tény nem áll, hogy ezeknek az üzemeknek nem lesz megrendelésük a következő esztendőben. Ez az egyik. A másik dolog az, hogy évek óta nagy mennyiségben elmaradnak a vasúti kocsik, mozdonyok, egyéb vasúti szerelvények felújításai. Néhány éven belül olyan helyzetbe kerülhet a MÁV, hogy 1995re, 1996ra ezt a jelenlegi árumennyiséget sem tudják majd megfelelő módon szállítani. (15.20) Jelentheti ez azt is, hogy néhány éven belül esetle g külső kocsiparkot kell igénybe venni, annak ellenére, hogy vasúti kocsik ezrei állnak majd felújítás nélkül az oldalsó vágányokon. A másik probléma, amit fölvetnék az, hogy amit ön mondott — hogy esetleg krízishelyzet vagy természeti katasztrófa, vagy eg yéb, előre nem látható esemény miatt a Dunántúlról elvitt vasúti kapacitásokat, járműjavítókapacitásokat ki lehet váltani az előbb említettekkel — , sajnos, nem áll fenn.Egy nagyon bonyolult technológiai rendszerről van szó, hosszú évek óta begyakorolt sze mélyek vannak, gépsorok vannak, amit nem lehet főműhelyekben múlt századi módon kiváltani, megoldani. A másik dolog az, hogy a javításnak több száz kilométerekre lévő üzemekbe való átvitelében az is nagy probléma, hogy például Szombathelyen ezeket a BZsze mélykocsikat — kis piros vonatnak nevezik, lényegében a magyar vidék egyik legfontosabb közlekedési eszköze, és falvak százait igazából csak ezekkel lehet megközelíteni — hatnyolc éve javítják, és még mindig vannak technológiai problémák. Most gondolkodju nk el azon, hogy ha ez a gyártás vagy ez a javítás átkerülne máshová, ott szinte megoldhatatlan gondokat jelentene, és lehetőséget adhat arra is, hogy esetleg az ilyen típusú közlekedés megszűnjön vagy nagymértékben lecsökkenjen. Ez a vidék közlekedési pro blémáit nagymértékben fokozná most, amikor a MÁV különben is járatok tucatjait, százait akarja szüneteltetni a következő esztendőkben gazdasági és egyéb okok miatt. Végezetül azt szeretném még elmondani, hogy minden fajlagos számítás alapján a szombathelyi MÁV Járműjavító az, amelyik igazából a legjobb termelési mutatókkal rendelkezik — jóval jobb termelési mutatókkal, mint a többi hasonló profilú cég az országon belül. Ezért egyszerűen nem értem, hogy pont ezt a céget akarják privatizálni, úgy privatizálni , hogy igazában — ahogy a miniszter úr is elmondta — közlekedési koncepció nem született még, és igazából át sem gondolták ezeket a lépéseket. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Azt hiszem, hogy a MÁV középszintű vezetésén belül van né hány olyan személy, aki saját magának a székét bebiztosítva, különböző koncepciókat gyártogat állandóan, az állami költségvetésből erre szánt milliárdokat pedig… ELNÖK (Vörös Vince) : Képviselőtársam, az időkeretet már túllépte.
