Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1607 száma nagyjából a kormányzati várakozásnak megfelelően alakult — várhatóan mintegy 20 milliárdos túltervezés történt. Ez annál is inkább érthetetlen jelenség, mert a Kormánynak lett volna lehetősége, ha máskor nem, akkor a pótköltségvetés benyújtásának idején, ezt az adatot korrigálni, és a fennmaradó mintegy 20 milliárd sorsáról rendelkezni. Mire alapozom várakozásaimat, feltételezéseimet? Többek között arra a jelentésre, amely a szolidaritási alap első félévének adatait tükrözi, amelynek során kiderült, hogy az első félévi teljesítés a várható összkiadás mintegy 40%át fogyasztotta csak el. Ez azt jelenti, mivel — első részben az őszi hóna pokra — nem várható a munkanélküliek számának drasztikus megugrása; másodszor az ellátás színvonala minimum 10, maximum 15%ot fog emelkedni; harmadsorban az ellátórendszerből kiesők nagy száma miatt csökkenni fog az ellátásból részesülők aránya a regisztr ált munkanélkülieken belül; negyedsorban egyre többen lépnek be újra töredékidőként az ellátórendszerbe; ötödsorban pedig mivel a foglalkoztatási törvény szerint a forrásokat a Munkaügyi Minisztérium saját hatáskörében nem csoportosíthatja át az aktív eszk özöket fedező foglalkoztatási alapba, így leszűrhető — összegzésképpen — az a tanulság, hogy az MDF vezette Kormány a valóságos helyzettel újólag nem szembesíti a Parlamentet, s ezzel eltér a törvények általi előírásoktól. Mindezeken túlmenően pedig a jövő évi költségvetési tervezésnél ráadásul félrevezeti a parlamenti képviselőket. A regisztrált munkanélküliség stagnálása, a gazdasági válság folytatódása és az ellátórendszerből — és többnyire a regisztrálásból is — kieső munkanélküliek számának a gyarapodá sa azonban nem a problémák megoldását, hanem bizonyos szempontból a problémák szőnyeg alá söprését jelenti. Az események közvetlen hatása ugyanis bizonyos társadalmi rétegek és bizonyos, többnyire elmaradott térségek gettósodása, valamint az önkormányzatok ra nehezedő terhek drasztikus növekedése lesz. Már most lehet látni ugyanis, hogy a foglalkoztatáspolitikai vitanap egyik fő tanulsága, mégpedig a munkanélküliség szempontjainak beépítése és figyelembevétele az egész átfogó gazdaságpolitika kialakítása sor án hiábavalónak bizonyult. Bár történtek tétova lépések ebbe az irányba — adókedvezmény és a munkanélküliek mezőgazdasági vállalkozásainak állami ösztönzése tekintetében — , de mivel az egész gazdaságpolitika nem szolgálja kielégítően a gazdasági növekedés feltételeinek tudatos, összehangolt és gyors megteremtését, ezek az előbb felsorolt intézkedések elszigetelt és igen alacsony hatásfokú lépések csupán. Sajnálatos módon az elkezdődött infrastruktúrafejlesztések, a gázberuházások dicséretes gyarapodása mel lett nem tudták az elmaradott térségeket a fejlettebb régiókhoz közelíteni. Problémákat okoz azok hiányos volta, így gondolok itt elsősorban az akadozó telefonfejlesztésekre, amikre például szülőmegyémben, SzabolcsSzatmárBeregben elég sok panasz volt, an nál is inkább, mert ezeket célszerűbb és olcsóbb lett volna talán a gázberuházásokkal összhangban megoldani; vagy a koncessziós beruházások rendkívül késedelmes voltára is utalhatnék. (12.50) Ha így haladnak az események tovább, akkor például a legelmarado ttabb térségeknek oly létfontosságú M3as autópálya még 1997ben sem fog befejeződni. Eközben — zárójelben jegyezzük meg — a világkiállítás budapesti beruházásai körül csak a viták és a problémák tornyosulnak, a megoldás és az előrelépés elég lassú ütemben látszik megvalósulni. Nem kerülhetem meg az önkormányzatok jövő évi helyzetének legalább érintőleges vizsgálatát sem. Nemcsak érdekes, hanem rendkívül tanulságos az az adat, amely azt mondja, hogy a megyémben, SzabolcsSzatmárBeregben történt fejlesztése k, beruházások 75%a — nem tévedés, hölgyeim és uraim, 75%a! — önkormányzati beruházás volt. Na már most, ha egy pillantást vetünk a költségvetés önkormányzati fejezetére — és itt nem csak a közalkalmazotti törvényre gondolok — , akkor megállapíthatjuk, ho gy hiába emeli a Kormány a cél- és címzett támogatásokra fordítandó keretet 29 milliárdról mintegy 33 milliárdra — ami egyébként az inflációs növekedés mértékét sem éri el — , erre a pénzösszegre egyszerűen nem lesz vevő! Mégpedig azért nem lesz, mert nem l esz
