Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 13. hétfő, őszi ülésszak 3. nap (321.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
161 momentuma volt, amikor a dóm előtti téren sok tízezer ember egyszer csak egy folyosót alkotott , s a folyosón öt ember, öt sötétruhás férfi közeledett a dóm felé. S ekkor egy váratlan fordulattal az emberek felismerték — tudták, úgy látszik — , ki az az öt ember, és egy hatalmas tapsvihar tört ki; éljenezték őket, kiabáltak mindenfélét, s ebből ki le hetett szűrni azokat a kifejezéseket, hogy éljenek, akik megmentették Olaszországot; éljenek a vizsgálóbíróink; éljen Borelli főügyész, a magisztrátus vezetője; éljen a független bíróság; éljen Itália! Én azt hiszem, ez a furcsa és kicsit megrendítő esemén y, amely valószínűleg az athéni demokrácia óta nem nagyon fordult elő, hogy egy nép a vállára vegye — képletesen szólva — a magisztereit, vizsgálóbíróit, ez egy olyan rettenetes évtizedet próbál talán lezárni, amit az olaszok, olasz képviselőtársaink a pol itikai korrupció évtizedének neveznek; amelyben, mint ismeretes, miniszterek, volt miniszterelnökök — csak neveket mondok — , Giulio Andreotti, Bettino Craxi, La Malfa, Forlani és mások véreztek el, és ez volt az a rettenetes politikai korrupciós évtized, a hol például a vezető párt, az Olasz Kereszténydemokrata Párt gyakorlatilag eltűnt a politika színpadáról, 3040%os addigi aránya helyett most júniusban 5%os szavazati arányt kapott Milánóban, s még a nevét is meg kellett változtatni Olasz Néppártra. Milá nó népe tehát ünnepelt július 29én — de hogyan lehetséges ez, hiszen itt elhangzott, úgy tűnik, hogy Európában mindenütt az ügyészség, a vizsgálat vezetése nem független, hanem az igazságügyminiszter, az igazságügyi minisztérium alá tartozik. Nos, mint i smeretes — s mint ahogy Hack Péter múltkori beszédében elmondta — , ez Olaszországban legalábbis nem így van. A kormánytól teljesen független magisztrátusok, vizsgálóbírók járnak el, akik a legfelsőbb igazságügyi tanácsnak vannak alárendelve. Mint ismeretes , ennek kétharmad részét a bírák választják maguk közül, egyharmad részét pedig a parlament választja, és elnöke a mindenkori köztársasági elnök. E függetlenség nélkül elképzelhetetlen lett volna a korrupciós szálak felfelé vezető szálainak felderítése, eg észen a csúcsig. Ma Európa tanácsbeli olasz képviselőtársaim újra és újra azt hangsúlyozzák, ha nem lett volna meg ez a függetlenség, soha nem sikerült volna Olaszországban feltárni ezt a rettenetes korrupciósszálhengert, ami betöltötte, és jelen pillanat ban részben még be is tölti egész Olaszországot. Meg kell jegyezni, hogy Martelli doktor, olasz igazságügyminiszter öt évvel ezelőtt, 1988ban megkísérelte ezt a függetlenséget megtörni, és egy parlamenti javaslat nyomán hosszú, keserves, hónapokig tartó vita indult meg az olasz parlamentben, hogy a magisztrátusokat az igazságügyminiszter alá rendelje. Ez azonban nem járt sikerrel, és ma ezt állítják elénk fő példaként az olasz képviselők, mert ez volt az oka, hogy nem sikerült ezt az akciót megtenni, hog y végül is ezek a vizsgálóbírók, magisztrátusok jelen pillanatban teljesen függetlenül, minden befolyástól mentesen vizsgálhatnak, kezdeményezhetnek vizsgálatokat. A kérdés az, hogy nálunk indokolte ez az aggodalom. Ma már szóba került itt a napirend előt ti felszólalásoknál, hogy vane nálunk korrupció, és az milyen mértékű, szabade erről beszélni egyáltalában vagy nem. Hála istennek, olyan helyzet, mint amilyen Olaszországban van, ahol ez az összefonódás az utóbbi évtizedben szinte tökéletes volt, jelen pillanatban bizonyára nincs Magyarországon. (16.50) Van azonban egy csinos olajmaffiánk, amiről már számos beszámoló szólt, és sok tíz vizsgálat indul meg, az országos rendőrfőkapitány tízmilliárdos nagyságrendre becsüli a korrupciós összeget. Úgy tűnik, v an egy csinos bankkorrupciónk, amely több tízmilliárdos tételre tehető, legalábbis az eddigiek szerint. Itt valami olyan szakosodott bűnszövetkezetekről van szó, amelyek — ez az előttem lévő Új Magyarországi riportból kiderül tökéletesen — szakosodtak: eg y részük szállítással, egy részük tárolással, mások adminisztrációval foglalkozott. Tehát bekövetkezett a szakosodás ezekben a szervezetekben. De furcsa értesítést olvastam az International Herald Tribune című tekintélyes európai lap néhány nappal ezelőtti számában, amely szerint éppen az olasz korrupciós vizsgálatok sikerei miatt három olasz szervezet a szicíliai maffia, a nápolyi camorra és a calabriai narangheta — már tényként
