Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1600 a költségvetési hiányt. Igaz, 10 milliárd majd visszajön a Nemzeti Bank jövedelmezőségéből, de 50 milliárdot vesztettem. Pont ezt a függőségi viszonyt kellett volna oldani az elmúlt három év privatizációjában, ha a privatizációs be vételeket az államadósság jelentős csökkentésére fordítottuk volna. Ha jelentős mértékben csökkent volna az állam külső és belső eladósodottsága, abban az esetben nem érinti a költségvetést ilyen érzékenyen, hogyha a jegybank felemeli a kamatokat, de nem t ette meg. Elhalasztott három évet, és e három év privatizációs bevételei sok, néha támogatható, néha nem támogatható célt szolgáltak, vagy elvesztettük azt a bevételt nem szakszerű privatizáció kapcsán vagy vagyonleépülés kapcsán, de az eredeti legfontosab b célját és lehetőségét egyáltalán nem szolgálta. Igen jelentős aduk és eszközök állnak az elmúlt három év kormányzata és még a mai kormányzat kezében is, de ezekkel az eszközökkel élni kell, nem visszaélni, élni kell. Néha a visszaélés is elmarad, mert ne m is érti, hogy a kezében egy eszköz van, amivel talán meg kellene csillantania valamilyen lehetőségeket saját maga előtt. Ez nagyon fontos, ennek az országnak nem megy ma olyan jól, hogy megengedhessük magunknak ezt a középszerűséget, vagy ebben a középsz erűségben is valószínűleg inkább egy dicséret jelenik meg. Nekünk alkotnunk kell, és meggyőződésem szerint alkotni is lehetett volna. Ez a költségvetés, ami előttünk van, mintegy 4 milliárd dollárral növeli meg az ország eladósodottságát. Ha az elmúlt háro m évet, az elmúlt éveket is figyelembe vesszük, akkor az új kormányzat gazdaságpolitikájának "eredménye" mintegy 78 milliárd dolláros eladósodásnövekedés. Azt, hogy a külső eladósodási szintet — látványosan bemutatott ma már Magyarországon, mindenki értet te, milyen sok, hogy az ország 2022 milliárd dollárral tartozik — átváltotta egy nagyon egyszerű pénzügypolitikai lépéssel belső eladósodottságra, ennek az államháztartás egésze szempontjából semmi jelentősége nincs. Nem megállította az eladósodottságunk at, hanem három és fél, négy év alatt mintegy 8 milliárd dollárral megnövelte. A legrosszabb négy évben, a '80as évek közepén, amikor azt mondtuk, hogy egy nagyon rossz politika, legitimáló gazdaságpolitika eredményeként az ország eladósodása hirtelen, rö vid idő alatt mintegy megkétszereződött, akkor sem volt ekkora az ütem. Az elmúlt négy év tehát nem hogy nem váltotta be a Magyar Demokrata Fórum választások előtti ígéretét, amelyben az egyik fő programpontként szerepelt a költségvetési hiánynak, az állam eladósodásának csökkentése, hanem korábban soha nem látott mértékű eladósodási növekedést terjesztett elénk. Ennek az 50%át tartalmazza az a csomag, amit a negyedik évre a tisztelt Ház elé terjesztett. Több képviselőtársam elmondta, én mégis úgy gondolom , hogy nyolcadszor, tizedszer vagy tizenkettedszer is el kell mondani, hogy sem szakmailag, sem etikailag, sem az érvényes jogszabályainknak megfelelően nem kezelhető, hogy a kormányzati felelősség képviselői módosító indítványban parlamenti felelősséggé v áltozzon át. Én igenis nem feltételezem erről a Kormányról, hogy nem fog a következő évben ezzel visszaélni. Nekem meggyőződésem — az elmúlt három év tapasztalata alapján — , hogy vissza fogjuk hallani kormányzati nyilatkozatokban, hogy a Kormány nem 4 mill iárd dollárnak megfelelő összegű költségvetési hiánnyal terjesztette be a Parlament elé a javaslatát, hanem ennél lényegesen kisebb, alig kétharmadát elérő költségvetési hiánnyal számolt, kérem, a Parlament módosító indítványaival kényszerpályára hozta a K ormányt. Azt gondolom, hogy ezt a felelősséget nem veheti át a tisztelt Ház, jogszerűségében, a Kormány támogatásában ez megtörténhet, de mindenki számára nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ezek a lépések csak akkor következnek be, és csak ott kö vetkeznek be, ahol már minden gyeplő elveszett egy kormány kezéből. Ami fontos, nekem meggyőződésem, hogy 1994ben minden felelős politikai erőnek, amely úgy gondolja, hogy '94 és '98 között tennivalója lesz, össze kell szednie pénzügypolitikai szakembere it, és kemény munkát kell számukra '94. január 1. és májusa között megfogalmazni. Mert nem hiszek
