Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1599 Ez valóban gazdasági nonszensz, ez nem támogatható gazdasági modell, hiszen nyilvánvalóan a gazdasági bajok erősödéséhez vagy kezelhetetlenségéhez vezet. De e mögött a mon dat mögött végül is az szerepel, hogy egyre nagyobb súlya van mindennapjainkban az államnak. Egy demokráciában pedig egyre kisebb súlyának kell lennie mindennapjainkban az államnak. Legfeljebb a szolgáltató szerepének kellene növekednie. A szolgáltató szer ep is fellelhető a költségvetésben. Tehát az is felismerhető lenne, ha ez a többletkiadás a szolgáltatási szférában való megjelenést mutatná be. (12.10) Nemzetközi összehasonlító számok mutatják, hogy az állami bürokráciában dolgozóknak körülbelül 2025%a az, aki rendeletalkotó, aki hatósági funkciókat lát el, aki a mindennapjaiban a társadalommal, az állampolgárral vagy a gazdasági szereplőkkel nem találkozik, hanem önmaga végzi a bürokráciát — esetleg pozitív érdekek érdekében — , míg körülbelül a szerepl ők 7080%a szolgáltat a mai, modern nyugateurópai államrendszerben. Szolgáltat, azaz kommunikál valakivel, egy olyan íróasztala van, ami elé be lehet kopogni, egy olyan ablak mellett vagy pult mögött ül, amit ki lehet nyitni, amely reggel megnyílik valak i előtt, információt ad, információs rendszereket készít, mutatja a társadalomnak, a gazdaságnak, hogy milyen irányban érdemes haladni, ha abban zsákutcák vagy éles kanyarok vannak, ezt felvázolja, egy infrastruktúrát alakít ki. Természetesen ennek a 75%n ak a súlya is megjelenne 75%osan a költségvetésben. De nem ilyen a mi költségvetésünk. Nálunk a szerep ma pont fordított. Körülbelül 7580% ebben a költségvetésben és ebben az állami bürokráciában a munkavállalóknak, az ott dolgozóknak a köre, aki soha ne m találkozik mivelünk, aki kizárólag önigazolásként tevékenykedik, esetleg önigazoló tevékenységet végez, és alig 2025% az a kör, amely a mindennapjainkban — az egyre több információs igénynyel megjelenő mindennapjainkban — mondjuk, állami szerepet tölten e be. Ez mind kiolvasható egy költségvetésből, és ez mind felvázolná — egy terület témáinak ismerői előtt — , hogy mi a teendő, hogy hogyan kellene azt a bizonyos államháztartást, azt a bizonyos költségvetést átstrukturálni. Mi az, aminek a változásban meg szabadna jelennie? Amiről azt lehet mondani: lehete egyik évről a másikra alapvető fordulatokat végrehajtani? Lehet, ha tudom, hogy mi a feladat. A maga tehetetlenségéből következik az egyik év költségvetéséből a másik. Ha továbbra sem terjed túl a pénzüg yi politika ismerete annál, mint hogy veszteségeink vannak, megnézzük, hogy hol mi van, onnan a maximumot elvonjuk, a kiadásokat — attól függ, milyen lobbyérdekek jelennek meg — ennek megfelelően alakítjuk, s a kettő között lesz egy költségvetési hiány. Fe llelhető az állami szerepvállalásnak az elfogadhatatlan tartalma azokon a területeken is, ahol módunk lett volna az elmúlt években eredményeket elérni. Mi az, amit pozitívumként tudunk bemutatni az elmúlt évek kapcsán. Például előrehaladt a privatizáció. I gen jelentős állami tulajdonok átkerültek nem állami tulajdonformába, vagy a privatizációval, vagy kárpótlással, vagy más módon, vagy vagyonátadás indításával a társadalombiztosítás területén, de igen jelentős állami tulajdonok ma már nem állami tulajdonba n vagy közvetlen állami tulajdon irányítása alatt vannak. Lenne még mit tenni, de valóban jelentős az, amit elértünk. Mi lett volna ennek az alapvető célja a költségvetést tekintve? Az lett volna az alapvető célja, hogy a magyar államháztartás egyik legneh ezebben kezelhető kérdését, azaz az ország eladósodását kezelje. Az eladósodáshoz tartozó kamatterhek — még ha a mindennapokban a Magyar Nemzeti Bank gazdaságpolitikailag indokolt vagy nem feltétlenül jól indokolt döntése alapján a kamatterheket változtatj ák — jelentősen megterhelhetik a költségvetést, kényszerpályára állíthatják — mondja a pénzügyminiszter, amikor most, nyár óta hirtelen megnövekedett a költségvetési hiány. Mit tegyek én, ha a Magyar Nemzeti Bank kamatot emelt, és ez a kamatteher mintegy 6 0 milliárddal megnövelte
