Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1598 reflex, amelynek a fennmaradását ígéri számunkra a pénzügyi kormányzat 1994re. Ezt súlyos hibának tartom. Éppen ezért módja van a tisztelt Háznak néhány területen a költs égvetésben megkísérelni átcsoportosításokat. Módja van a Szabad Demokraták Szövetségének beterjeszteni egy módosító indítványt, amely a forrásoldalt inkább az önkormányzati oldalon, tehát a tényleges kommunikációs oldalon erősíti, az állami csatornák nehez en követhető vagy nehezen ellenőrizhető helyével szemben. Ez vagy kap támogatást, vagy kap esetleg részbeni támogatást a tisztelt Háztól és a kormányzattól, vagy nem, de ezek minimális változásra adnak lehetőséget. Ebben az országban azonban ma a gazdaság szekere nem halad. Nem lehet azt mondani rá, hogy jó irányban haladunk, attraktívan megyünk előre. Nem arról szól a mai helyzet, hogy folyamatosan csökken a munkanélküliség. Nem arról szól a mai helyzet, hogy csökken az infláció; tehát ha ezt a folyamatot fenn tudjuk tartani, akkor egy pozitív irányú elmozdulása van ennek az országnak. Ezzel szemben növekszik a munkanélküliség, ismét növekszik az infláció. Jó hallgatni a televíziós reklámokban, hogy a bankok ismét magasabb betéti kamatot kínálnak. De a rekl ámokban logikusan nem jelenik meg, hogy ennek az ellentétes oldalán a magasabb infláció követelménye miatt nőnek a betéti kamatok. Ezért — mint már korábban is — a gazdaságban megtéríthetetlen kamatterhek ismét jelentős növekedésbe kezdtek. Tehát a hitelka matok ismét és jelentős mértékben elkezdtek növekedni a bankrendszeren belül. Ez tehát egy nemkívánatos folyamat és ennek a folyamatnak a fenntartása az, amelyhez a tisztelt Háznak a nevét kellene adnia. Azt hiszem, ezt felelősséggel nem tehetjük meg. Ezér t képviselőtársaimnak nem javasolható az 1994es költségvetés elfogadása. Nem változott a költségvetésnek az a szemlélete, amely egyébként nyilván egy állami szemléletet tükröz, ahol az államnak a társadalommal való kommunikációs viszonya, az államnak a tá rsadalomba való beavatkozása jelenik meg a költségvetésben. Egy költségvetés többezer oldal. Rendkívül sok számot tartalmaz. Azoknak, akik e számok tartalmi oldalát és összefüggéseit ismerik, azok számára bizony ez egyben egy elbeszélő költemény is. Egy kö ltségvetés kapcsán igen jól meg lehet állapítani, hogy az állam a valóságban hogyan akar beavatkozni a magánszemélyek mindennapjaiba, hol akar beavatkozni a gazdaság mindennapjaiba, a kultúra mindennapjaiba, az oktatásba, a sportba, az egyházba, a hitéletb e, mindenbe. Hiszen ha a költségvetés számait nézzük, a bevételi oldalakat, tehát hogy hol kíván ellenőrzést gyakorolni, hogy milyen források keletkeznek és azokból milyen legyen az ő jövedelme… Vagy pedig hol kívánja a működés normál folyamatait saját bea vatkozásával — vagy elvonási beavatkozással vagy adakozó beavatkozással — eltéríteni, abból bizony egy nem létező állami gazdaságpolitika és társadalompolitika is felrajzolható. Ez a költségvetés — folytatva az elmúlt négy év gyakorlatát — továbbra is azt erősíti, hogy az állam nem akar kivonulni mindennapjainkból. Nem akarja ezeket a mindennapokat a saját mozgásterében szabadjára engedni, hanem továbbra is a beavatkozást, az állandó jelenlétet és a politikai beavatkozást figyelhetjük meg. Akár ha egy által ános forgalmiadótörvény idevonatkozó részeit, egy adóigazgatási rendszer változásait tekintjük, akár ha a költségvetés támogatási rendszerét — elvonásait vagy adakozásait — figyeljük meg. Azt hiszem, hogy állítható képviselőtársaimnak is, és a társadalomn ak is, hogy az előttünk levő 1994es költségvetés tovább folytat egy olyan tendenciát, amely az állampolgár, a gazdaság tagjai, szereplői mindennapjaiba egyre gyakoribb beavatkozását fogalmazza meg. Mindennapjainkban ott lesz az állam. Ennek a folyamatnak csak egy egyszerű következménye az a végső mondat, amelyet azt hiszem, minden gazdaságpolitikus vagy gazdasági publicista az elmúlt évek kapcsán elmondott: nem tartható fenn az a folyamat, hogy miközben a társadalomban képződő jövedelmek évről évre csökken nek, addig a bürokrácia, az állam szerepvállalása és kiadásai évről évre növekednek.
