Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
1589 SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban többször felszólítást kaptam a Ház padsoraiból és a médiákon keresztül is, h ogy a költségvetéssel kapcsolatban mondjam el az időközben bekövetkezett változásokra vonatkozólag is a véleményemet, valamint a gazdaságpolitikának az iránymódosulásáról, ha van. Ami a gazdaságpolitika irányvonalát illeti, azt tudom mondani, hogy nem vált oztak a prioritások, a növekedésre vonatkozó prognózisok jelenleg a 0% körüli értéket teszik a legvalószínűbbé. Nem kívánok most a folyó vita részleteibe beavatkozni és a gazdaságpolitika részleteibe sem, de azt szeretném hangsú lyozni, hogy az egyik fő kérdésnek az infláció mérséklését tartom. Ha az infláció nem mérséklődik, magasak maradnak a kamatok, magas kamatszint mellett viszont nincs beruházás, így végül gazdasági növekedés sem következhet be. Ez az utóbbi összefüggés az, ami a Magyar Nemzeti Bank által végrehajtott kamatemelés kritikus fogadtatását is jellemezte. A gazdasági növekedésre, a jövedelmek képződésére és felhasználására vonatkozó legutóbbi prognózisok — az adósságszolgálatra vonatkozó előirányzatokon kívül — ala pvetően nem kérdőjelezik meg a költségvetésre, az államháztartásra vonatkozó elgondolásokat. Nézzük meg, mi történt az államháztartás egészét illetően, mi és hogyan változott azóta, hogy június végén — az előző évek gyakorlatától eltérően igen korán — ide terjesztettük önök elé az 1994. évi költségvetési törvényjavaslatot. Mindenekelőtt folytattuk korábban már meghirdetett tárgyalásainkat az Érdekegyeztető Tanácsban és a KIÉTen a közalkalmazotti sztrájkbizottsággal. E tárgyalásokon születtek olyan megállap odások, amelyek következtében módosító javaslatokat kellett beadni az 1994es költségvetési törvényjavaslathoz, illetve magukhoz az adótörvényjavaslatokhoz. Nem kívánok ezek részletes elemzésébe belemenni — részben már megtettem — , de emlékeztetőül kiemel em a közalkalmazotti törvény január 1jével történő életbeléptetését, a 36%ra levitt társaságiadómértéket, a szolidaritási járulék munkavállalókat terhelő hányadának mérséklését, az étkezési kedvezmény adómentességének részleges fenntartását. A köztisztv iselők bérével kapcsolatban le kell szögeznem, hogy jelentős erőfeszítések árán a 80% körüli bérbeállási szintet megítélésünk szerint el lehet érni, ami éppen azt a célt szolgálja, hogy az 1995. január 1jével esedékes teljes körű bérbeálláshoz megtegyük a z előkészítő lépéseket. Ennek forrása 3 milliárd forint a költségvetés tartalékából, és 1 milliárd forint az önkormányzatok részéről kerülne biztosításra. Nem kívánok belebocsátkozni az előttem szóló vitájába sem. Jeleznem kell azonban: tény, hogy az önkor mányzatok érdekképviseleti szerveivel nem született kormányzati megállapodás, mert egyidejűleg három követelmény, az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának és a KIÉT munkavállalói oldalának az igénykielégítése nem tudott megtörténni az önkormányzatokéval, egymást kizáró és lehetetlenné tevő követelmények voltak. Mi a munkavállalói oldalt és a munkaadói oldalt tudtuk elfogadni, a KIÉTre ebből következően nem maradt tartalékunk az önkormányzati igények kielégítésére. A zárszóban kívánok rá visszatérni, itt csak annyit szeretnék elöljáróban jelezni, ha egy nemzetgazdaság csökkenő bevételekkel rendelkezik, akkor teljesen világos, hogy az államháztartás alrendszereinek a bevételei is csökkennek, és nem biztos, hogy proporcionálisan. Gondolju nk egy közönséges háztartásra; a fontossági sorrendek tekintetében történik egy bevételelmaradás esetén a kiadásoknak is az újraértékelése. Ezekre majd részletesen visszatérek; most a gazdaságpolitika és a benyújtott javaslatok kormányzati oldaláról szeret nék szólni. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a módosító javaslatok — amikről az előbb beszéltem — önmagukban nem eredményezték a beterjesztett hiány növekedését. Forrásuk ugyanis a költségvetés általános tartaléka, amelyet a beterjesztéskor 38,3 mil liárd forintban állapítottunk meg, mert tudtuk, hogy az érdekegyeztetés során elkerülhetetlen bizonyos lépések megtétele. Sajátos érdekegyeztetésnek nevezhetők azok a tárgyalások, amelyek a társadalombiztosítási alapok
