Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
1586 növelése jelentene, nem jelenik meg, a kiegészítések nem nőnek, nemhogy 20%kal, de egy fillérrel sem a tavalyi évhez képest. Az önkormányzatok egyértelműen sé relmezik a személyi jövedelemadó megoszlásának arányát, és a városok, a megyei jogú városok sérelmezik az illetékek megosztásának módszerét, ahol is az eddigi gyakorlat az volt, hogy az illetékbevételek 100%ban helyben maradtak gyakorlatilag, itt a beterj esztett javaslat 5050%os megoszlást javasol a települések, a megyék, a főváros, illetve központi költségvetés között. Az egyik legnagyobb probléma — és ezt minden önkormányzat és minden önkormányzati szövetség egyértelműen sérelmezi — a céltámogatá s rendszere, illetve a céltámogatás rendszerének megváltoztatása. Bár a költségvetés a tavalyihoz képest több pénzt kíván céltámogatásra fordítani, viszont vannak elrémisztő paragrafusok ebben a költségvetési törvényben. Ezek közül kettőre hívnám fel a fig yelmet: az egyik az, amelyik a jövőben, a jövőre pályázható célokat tartalmazza, ellentétben azzal, hogy a céltámogatási törvényben mintegy 18 fajta támogatási lehetőséget vázolt fel korábban a Parlament, a mostani költségvetési törvény három célra javasol pályázati kiírást, pályázati lehetőséget adni: ez az egészséges ivóvíz megteremtése, az egészségügyi gép- és műszerbeszerzés, valamint a harmadik tétel a rossz állapotban lévő általános iskolai tantermek létesítése. Most ez a három cél természetesen nem k érdőjelezhető meg, bár zárójelben megjegyzem, hogy a harmadik a rossz állapotú, illetve életveszélyessé vált tantermek kérdése teljes mértékben szubjektív és szubjektíven megítélhető kérdés, mert hogy mitől életveszélyes egy tanterem, azt sokféleképpen meg lehet közelíteni. De ebbe a vitába nem mennék bele, ezt korábban a céltámogatások kapcsán már lefolytattuk. Viszont az mindenképpen elgondolkoztató, hogy az elmúlt három év során kiemelten támogattuk az ivóvizet, és azt gondolom, hogy ebben teljes konszen zus volt Parlamenten belül. Most nagyon nagy meglepetéssel tapasztalom, hogy a következő lépés nem az lesz, hogy támogatjuk a csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kiépítését, hanem a következő lépés az, hogy nem adunk támogatást, nem adunk állami, közpo nti támogatást az ilyen célok megvalósítására. Különösen veszélyes ez — azt gondolom — akkor, és visszatérhetünk vagy megnézhetnénk a '60as évek gyakorlatát, ahol annak idején Magyarországon szintén egy nagyarányú vízműépítés kezdődött, és ezzel párhuzamo san nem történt meg a szennyvízhálózat kiépítése, aminek következményét most isszuk nagyon sokan. Szó szerint isszuk az elszennyezett ivóvízkészletünkben és az elszennyezett talajvizeinkkel, és azt gondolom, hogy ez a gyakorlat folytatódik most akkor, hogy ha nem támogatjuk a csatornaépítést. (11.10) És itt azt is meg kell említeni, hogy ennek a javaslatnak egy másik paragrafusa nemcsak azt mondja, hogy a jövőben nem lehet ilyen célokra pályázni, hanem azt is kimondja, hogy a korábban benyújtott — mármint '9 3ban benyújtott, illetve '92ben benyújtott — céltámogatási igények, amelyek már elfogadásra kerültek, többek között csatornaépítésre, szennyvíztisztításra is, ne kerüljenek kielégítésre '94. évben, hanem majd csak '95ben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok az önkormányzatok, amelyek '93ban, vagyis az idén elkezdték a csatorna vagy más célok megvalósítását a saját településükön, és arra számítottak, hogy '94ben megkapják az állami hozzájárulást, amely legtöbb esetben 50% volt, vagy hiteleket veszn ek fel a beruházás folytatására, vagy leállítják a beruházást, mert természetesen senki nem gondolja azt, hogy a teljes forrás rendelkezésre áll a '94. éves ütem megvalósításához. És azt gondolom, hogy az is egyértelmű, hogy ez milyen többletköltséggel, mi lyen ráfizetéssel jár egy önkormányzat számára, egy adott település számára. Különös tekintettel arra, hogy ezeknek a megindult beruházásoknak a nagy részét lakossági forrásokból, lakossági befizetésekből kezdték el az önkormányzatok megvalósítani. Arról a politikai következményről már nem is beszélek, hogy ebből az is következik, hogy a beígért határidőre ezek a létesítmények nem fognak megvalósulni.
