Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 13. hétfő, őszi ülésszak 3. nap (321.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
159 legfőbb ügyész felmentésére alkotmányos szabályozás hiányában egyértelmű közjogi lehetőség nincs, ami nyilvánvalóan abszurdum egy jogállamban. Ezt az alapkörülményt csak színezi az a másik, a jogállami berendezkedéssel aligha összeegyeztethető azon szituáció, melyről Kutrucz Katalin, az MDF vezérszónoka is beszélt, nevezetesen, hogy a legfőbb ügyész nem politikus hivatalnokként viseli e fenti, közjogi konzekvencia nélküli politikai felelősséget működéséért, a törvényesség érvé nyesüléséért, és a vádhatósági feladatok ellátásában megvalósuló, és egyéb ügyészi tevékenységekben megvalósuló bűnüldözési tevékenységéért, míg ezekért az ügyekért politikus semmilyen felelősséget nem visel. Kutrucz Katalin érvelésében utalt arra — és ism ételten magam is szeretném aláhúzni — , hogy a parlamentáris demokrácia modelljében az államhatalmi ágak parlamentáris demokráciában elfogadott megoszlási módja szerint a végrehajtó hatalom gyakorlásáért és a kormányzati tevékenységéért kizárólag a Parlamen tnek felelős Kormány viseli a politikai felelősséget. Miután az ügyészség által betöltendő és folytatandó szerep és tevékenység az állam végrehajtó hatalmi és kormányzati tevékenységének része, nyilvánvaló, hogy az ügyészség működéséért a politikai felelős ség viselője a Kormány kell hogy legyen a parlamentáris demokrácia általában elfogadott jogállami képe szerint. A jelenleg hatályos Alkotmányunk ennek a követelménynek nem felel meg. De a fentebb említettek folytán eleve nem elégíti ki a jogállammal szembe ni elvárásokat. A kérdés tehát az, hogy módosítjuke az Alkotmányunkat, és megteremtjüke abban a parlamentáris demokráciákra általában jellemző és a magyar hagyományoknak is megfelelő jogállami megoldást, vagy pedig fenntartjuk a mostanit, ami nemcsak egy szerűen az 1936os szovjet alkotmányból átvett megoldás, hanem a fenti okokból — mint azt kifejtettem — egyébként sem felel meg semmiféle jogállami követelményrendszernek. Ez, tisztelt képviselőtársaim, akkor is alapkérdés, hogyha egy nem jogállami elvekne k megfelelően kialakított intézményrendszer a más tekintetben minden szempontból jogállami környezetbe ágyazva úgy működik, hogy funkciójának betöltése során a jogállam követelményeivel való harmóniára törekszik. Tisztelt képviselőtársaim! Ezt az alkotmány jogi fejtegetést hallgatva talán többeknek olyan gondolatok is eszébe juthatnak, hogy egyáltalán megére ez az alkotmányos kérdés ilyen hosszú vitát, ennyi hozzászólást, és hogy egyáltalán mi a gyakorlati politikai jelentősége annak, hogy az ügyészség tevé kenységéért egy közhivatalnok viseli a politikusi felelősséget az Országgyűlés előtt, vagy pedig ez a Kormányt terheli az általános politikai felelősségének megfelelően. A kérdés gyakorlati jelentőségével kapcsolatosan a fenti felvetett kérdésre válaszolva az alábbiakat említem. Úgy vélem, ma a közvéleményt nem elsősorban az izgatja, hogy például emele az igazságügyminiszter által a legfőbb ügyészen keresztül irányított ügyészség vádat — mondjuk — Lengyel László ellen vagy sem. Természetesen nem becsülöm le ennek a kérdésnek a jelentőségét sem, és magam is úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás reformja során meg kell teremteni azokat a jogállami garanciákat is, melyek egy mindenkori kormány esetleges túlkapásaiból eredő indokolatlan vádeljárás elhárítá sára alkalmasak. Az előbb említett konkrét példát egyébként nem tekintem ilyen esetnek, de ez most nem ide tartozik. Ugyanúgy indokolt és szükséges véleményem szerint újragondolni azt is, hogy a vádemelés esetleges indokolatlan megtagadása vagy az emelt vá d indokolatlan elejtése esetén a pótmagánvádindítványban igénybe vehető legyen. Tehát nem lebecsülni akarom azt az elvben lehetséges helyzetet, hogy valamely kormány esetlegesen visszaélhet az ügyészség irányítása tekintetében bírt jogaival. Mindezek elfo gadása és előrebocsátása mellett még egyszer ismétlem: úgy vélem, közvéleményünket ma igazán nem az olyan ügyek izgatják, hogy a Kormány feljelentésére történte vádemelés vagy sem. (16.40)
