Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1400 E tilalom feloldá sa szükséges ugyanis ahhoz, hogy a jelenlegi család- és gyermekellenes adórendszer és társadalombiztosítási rendszer nyomása elől a nagyon hátrányos körülmények között élő, fele részükben már a létminimum alatt élő nagycsaládosok a civil szféra önkéntes bi ztosítószférájába bemenekülhessenek. Ha már egy antiszociális társadalom módfelett érzéketlen, rosszabb esetben kegyetlen velük szemben, akkor számukra létfeltétel, hogy kialakíthassanak egy, számukra elviselhető mikrotársadalmat, egy nagycsaládosokon belü l érvényesülő saját biztosítási rendszert. (18.50) Ez természetesen egy kedvezőtlenebb védekező pozíció, egy sündisznóállás ahhoz az állapothoz képest, ha egy jövőért felelős családbarát külvilág övezné őket körül, de hát rövid távon ilyen társadalmi miliő kialakításában az érdekeltek nem reménykednek. Ezért egy saját, több generációt átfogó, a generációk között egy új szerződést megkötő biztosítópénztár megteremtése menedékhelyet, azíliumot jelenthetne számukra a velük szemben ellenséges külvilág elől. Nag yon szerencsés esetben akár teljesen szükségtelenné válhatna, hogy érdekeikért küzdjenek, naponta politizáljanak, mivel egy jól szervezett pénztár jelentősen letompíthatná a számukra ma különösen hátrányos jövedelemelosztás rendszerét. Miért kell a nagycsa ládosok számára egy saját, valamennyi pénztártípust felölelő biztosítópénztár? Mi elől kellene ide behúzódniuk, ide visszavonulniuk? Ha visszagondolunk a 1520 évvel ezelőtti állapotokra, akkor talán jobban lehet érzékelni, érzékeltetni, hogy a gyermekeket nevelő családoknak mi a fő gondja. Akkoriban is a gyermeknevelési költségek közel kétharmadát a szülők viselték, jórészt a készpénzben fizetendő élelmezési és ruházati kiadásokat, tanszerköltségeket. A nemzetgazdasági szinten felmerült gyermeknevelési köl tségek egyhatodát az állam viselte, elsősorban a közoktatási, felsőfokú oktatási és óvodai ellátások formájában, további egyhatodát pedig a társadalombiztosítás fedezte, elsősorban a családi pótlék, a gyermekgondozási segély folyósítása révén, továbbá az ú jszülöttek, gyermekek egészségügyi gondozása formájában. A munkaerőbe történő beruházások aránya tehát 4/61/61/6 volt egy ilyen jellegű kiadásokat vállaló jövedelemtulajdonosok között. Ha nem is ugyanolyan arányban osztoztak a munkaerő hozadékából a beru házók, de az állítható, hogy nem érvényesült a mai aránytalanság. A mainál lényegesen alacsonyabb társadalombiztosításijárulékbevételek arányban álltak a társadalombiztosítás mintegy egyhatod résznyi tehervállalásával. A vállalatok által fizetett termékad ók, vagyonadó, béradó és nyereségadó tiszta jövedelmen belüli aránya lényegesen meghaladta azt az arányt, amilyen mértékben az állam részt vett a munkaerőbe történő beruházások költségeinek a fedezésében, de a legnagyobb beruházók, a szülők nem voltak a je lenlegi hátrányos helyzetükben. A hetvenes évek elején a nyugdíjasok jövedelmének 1012%át a gyermekeiktől kapott pénzbeni segítség tette ki. Ha eltekintünk a nyugdíjas réteg természetbeni jövedelmeitől — például a kiskertekben, háztáji gazdaságokban term elt élelmiszerek becsült piaci értékétől — , akkor a nyugdíjas réteg pénzjövedelmein belül a gyermekektől kapott pénztámogatások aránya 1516% volt. Tudom, akkor az akkori nagyon alacsony nyugdíjak mellett ez a támogatás a gyermekek részéről természetesnek vett, becsületbeli segítség volt, de akkor ezt simán megtehették, külön adóteher vállalása nélkül. Mára a jövedelemelosztási helyzet rosszabbra fordult. Ez a Parlament elzárkózott a társadalombiztosítás valódi reformjától, sőt lehetetlenné tette az előrelé pést. A családbiztosítást "profiltisztítás" címén kizárta a társadalombiztosításból, ezáltal élősdivé tette a társadalombiztosítást, olyan rendszerré alakította át, amelyik nem törődik távlati eltartóival, hanem csak a készbe kíván beleülni. Tehát a mai tá rsadalombiztosítás úgy kíván beleülni a mások által felnevelt, immáron tiszta jövedelmet termelni képes munkaerő tulajdonjogába, azaz a munkaerő által termelt tiszta jövedelmek feletti rendelkezés jogába, hogy egyre kevésbé óhajt részt venni a beruházás te rheiben.
