Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - PÉLI TAMÁS (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ) - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1376 erről a pénzügyminiszter maga ismerte el, hogy nem tükrözi, nem is tük rözheti a közben történt gazdaságpolitikai és számszaki változásokat. Hiába volt tehát a kora nyári beterjesztés, a képviselők csak október elején hallhattak először szóban arról, mit tartogat a Kormány jövőre, és csak két napja van írásos anyag a kezünkbe n. Milyen gazdaságpolitikát kíván a Kormány 1994ben folytatni? A miniszteri expozé szerint ugyanolyat, mint 1993ban. 1993ban ugyanis nem volt a Kormánynak világos elképzelése arról, hogy hogyan kell a gazdaságot irányítani. A pótköltségvetés tárgyalása arról győzhetett meg bennünket, hogy jelenleg nincs követhető stratégia, kiszámítható program; a valaha kormányprogramként emlegetett Kupaprogramot ülésünkön tagadta meg látványosan szülőatyja is. (16.40) Tisztelt Ház! A Kormány tehát ma már program nélkü l, koncepciótlanul tekint a jövőbe, háta mögött hagyva négy elvesztegetett esztendőt. Mentségként hozhatjuk fel, hogy a gazdasági visszaesés jóval súlyosabb, mint arra bárki számított, súlyosabb, mint a '30as évek elején. Az összes termelés ekkor 7%kal c sökkent, most 19%kal. Az ipar visszaesése akkor 12, most 36%os. Ezek tények, melyek függetlenek attól, hogy ma ki követeli magának a felismerés történelmi jogát. Tény továbbá az is, hogy a termelés és termékösszetétel átalakulása összességében visszaesés sel jár. Az ipar — főként a nehézipar — szerepének visszaszorulása ma még nagyobb, mint a szolgáltatások, a kereskedelem, az infrastruktúra bővülése. Ugyancsak a válságot felerősítő és előre nem kalkulálható okok közé sorolható a termelés méretösszetételén ek és hatékonysági követelményeinek alakulása. A kis és közepes nagyságú vállalatok szaporodása, célszerű eloszlása a nagyvállalatok megszűnése vagy kihasználatlansága mellett történik, másrészt a csődök, felszámolási eljárások termeléscsökkenéssel, munkah elyvesztéssel járnak, amelyek szintén a viszszaesést növelik. A Kormány által oly gyakran emlegetett keleti piacok összeomlása, a KGST megszűnése szintén fontos tény. Erre a vállalatok többsége gyors alkalmazkodóképességgel reagált; kár, hogy az átmeneti e xportfelfutást a Kormány ajándékként kezelte, és a kapott időt nem használta fel arra, hogy segítse az offenzíva tartósítását. Az exportigényekhez igazodó termékösszetétellel és minőségi változtatásokkal, vagyis a termelés szerkezetének módosításával, az a nyag- és energiapazarló technológia korszerűsítésével csökkenthető lett volna a mostani visszaesés nagysága. Ez egyike azoknak a súlyos mulasztásoknak és hibáknak, melyeket a Kormány követett el. Ezek miatt a mulasztások miatt konstatálhatjuk ma, hogy a de ficit egyre nagyobb, az export kifulladt, az államadósság kamatai lassan teljesen felélik a lakossági adókat, a mezőgazdasági termelés mélyponton, az infláció növekedése újra reális veszéllyé vált. A társadalom számára keserű tanulság, hogy az eddig vállal t terhek nem segítették elő teljes mértékben a gazdaság talpra állítását, és nehezen magyarázható a Kormány részéről, mire kéri a további áldozatvállalásokat. A polgár annyit lát, hogy egyre drágább a villany, a gáz, az egészségügyi szolgáltatások színvona la nem javult, az áremelkedések üteme pedig meghaladja bérének emelkedését. A társadalom többsége saját példáján méri le annak a kormányprogramnak a sikerét, amit 1990ben ígértek neki. A jelenlegi helyzeten a kormányzati ígéretek szavahihetősége múlhatna, ha lenne még ilyen. Tisztelt Ház! Az 1994es költségvetési törvény vitája tehát az MDFkormány elképzelései nélkül zajlik. Nem ismerjük a Kormány gazdaságpolitikáját, vélhetően már nem is fogjuk megismerni. Gazdaságpolitikai elképzelések hiányában költség vetésről sem beszélhetünk, ezért kevés ma már annyit mondani, hogy a jövő évi költségvetés nem megalapozott. Aki pusztán ennyit mond, az dicséri a Kormányt, mert feltételezi, hogy lehetne megalapozott is, holott gazdaságpolitika, gazdaságfejlesztési straté gia hiányában erről nem beszélhetünk.
