Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (DORNBACH ALAJOS): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
1347 Ezért beszélek én a hipokráciáról. Itt, ebben a Parlamentben, ha összehasonlítom egy 28 éves, nyelveket nem tudó, semmi különösebb tapasztalattal nem rendelkező bankosztályvezetőhelyettes fizetésével, az csak mosolyogni tud a magyar Parlamen t átlagos képviselőjének a fizetésén. Ha összehasonlítom egy befutott újságíró fizetésével vagy egy szakszervezeti vezető fizetésével, az csak mosolyogni tud a magyar Parlament átlagos képviselőjének a fizetésén. (Halász István: Nem a tiszteletdíj a téma!) Hölgyeim és uraim, belőlem tehát nem az irigység beszél, mert én, igenis, a jól keresők közé tartozom Magyarországon, és nagyon szégyellném magamat, hogyha 25 éves nyugati gazdasági, pénzügyi karrier után a magyar gazdaságnak nem lenne szüksége az én tapa sztalataimra, tanácsaimra, ha nem kérnének föl engem megfelelő pozíciók betöltésére. És többek között ezért is tudom megengedni magamnak azt, hogy egy fillért a képviselői fizetésből, az adófizetők pénzéből nem teszek a zsebembe. De, kérem szépen, azt is m eg kell gondolni, hogy mit akarunk. Akarunk egy funkcionárius Parlamentet — ami, sajnos, nemcsak kommunista találmány: nem olyan rossz, és nem annyira szemtelen módon, mint ahogy a pártállamban működött, de sajnos, működik Ausztriában és Németországban is, ahol a képviselők háromnegyed része vagy köztisztviselő, vagy szakszervezeti, vagy munkaadói szervezeti funkcionárius. Miért? Mert egy valamirevaló ügyvéd, egy valamirevaló orvos, egy egyetemi tanár, egy bankos, egy vállalkozó egyszerűen nem engedheti meg magának azt, hogy azért, hogy négy vagy nyolc évre bekerüljön a Parlamentbe, lemondjon megfelelő fizetéséről, és utána esetleg, négy vagy nyolc év után kibukik a Parlamentből, és nem találja meg a mai, hihetetlenül gyors életben a régi szakmájában a csatl akozást. Ez különösen orvosokra, ügyvédekre, bankárokra vonatkozik. Nagyon fontos kérdés tehát az, hogy olyan Parlamentet akarunke, amely csak olyan emberekből áll, akik 16 éves korukban elkezdenek politizálni, és ezt csinálják a nyugdíjkorig, vagy pedig a társadalom egészét reprezentáló, igazi Parlamentet akarunk, ahol az előbb említett — és még jó néhány más, nem említett — foglalkozási kör is vállalhat négy évre vagy nyolc évre, ha a választók megtisztelik bizalmukkal, mandátumot. Ezt kell végre eldönte ni: valóban azt akarjuke, hogy ebben a magyar Parlamentben a nemzet legjobbjai üljenek, vagy pedig, ahogy kedves német barátaim fogalmazták mindig, viccesen: a német parlamentben nem a német nép legjobbjai, hanem képviselői ülnek. Nos hát, ezt kell, kérem szépen, eldöntenünk: mit akarunk. Nagyon sokszor hozzák elő az amerikai példát, ahol minden ilyenfajta tevékenység meg van tiltva. Nos hát, Amerikában a legnagyobb a hipokrácia ebben a tekintetben. Magyarországon ezt nem vették annyira é szre, mert mindeki — helyesen — a '90es demokratikus választással volt elfoglalva. Az utolsó előtti szenátusi, kongresszusi választásoknál úgy a demokrata, mint a republikánus párt néhány nagyon ismert tagja többé nem indult — miért? Mert természetesen jó néhány illegális javadalmazásban részesültek — és ez kiderült. És mielőtt kitört volna a nagy botrány, egyszerűen nem indultak újra. Kérem, tudomásul kell venni egy piacgazdaságban: mint ahogy egy operaénekest, egy futballistát, egy jó orvost, egy jó ügyv édet megfizetnek, úgy a gazdasági életben is jobban megfizetik azokat az embereket, akik többre képesek, mint az átlag. (12.30) Tehát akarunke olyan parlamentet, amelyben ilyen ügyvédek, bankosok, vállalati vezetők, vállalkozók, orvosok, egyetemi tanárok ülnek, vagy nem akarunk? Akarjuke, hogy egy Tardos Márton, aki természetesen kell, hogy igazgatótanácsban és természetesen kell, hogy felügyelőbizottságban üljön, és aki, nagyon sajnálom, hogy az eredeti elképzelés szerint nem a Magyar Nemzeti Bank felügy előbizottságának lett az elnöke, mert igazán kitűnő lett volna, s egyben akkor stabilitást adott volna a magyar gazdasági életnek, ha maradunk az eredeti megállapodásnál — sajnálom, hogy nem így történt. Tudom, hogy kormánypárti oldalról változtatott meg e z az eredeti
