Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (DORNBACH ALAJOS): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
1348 megállapodás, azért mondom, objektivitás szempontjából. Vagy egy Soós Károly Attila — most azért mondok ellenzékieket, mert hiszen eleget beszéltünk már kormánypártiakról. Vagy ezekben a felállításokban, a különböző újságokban nem jelenik meg Gaál Gyula, igen tisztelt ellenzéki képviselőtársunk neve. Gaál Gyula a Vagyonkezelő Kft. vezérigazgatója, az InterEurópa Bank Részvénytársaság felügyelőbizottságának a tagja — többek között természetesen — és a Közgazdasági Szemle rovatvezetője, többek k özött. Mi ez? Meggazdagodás a magyar állampolgárok zsebéből? Nem, hölgyeim és uraim! … aránylag egy fiatal ember, aki valamit megtanult, aki valamihez ért, s akinek a szaktudására szükség van, és azt hiszem, akinek a szaktudására a magyar Parlamentben is s zükség van. Tehát, hölgyeim és uraim, lezárva az egészet, azt szeretném javasolni, és ezért adtuk be dr. Gáspár Miklós kereszténydemokrata és Dragon Pál kisgazdapárti képviselővel módosító javaslatainkat, hogy valóban egy olyan törvényt hozzunk, amely nemc sak a már amúgy is adott nyilvánosságát biztosítja a magyar parlamenti képviselő gazdasági tevékenységének, hanem azon túlmenően az összes lehetséges összefonódást, tudomásul véve a régi rendszer praktikáit, amikor nem is saját, hanem a családtagjaik nevér e íratták a vagyon egy részét, kiterjesztvén ezt a polgármesterekre és a helyhatósági képviselőkre, mert egy igazi demokráciában ők legalább annyira a népképviselet tagjai és láncai, mint az országgyűlési képviselők. És terjesszük ezt természetesen mindazo n vezetőkre, akik költségvetési, magyarul az adófizetők pénzével gazdálkodnak, tehát mindazon szervek vezetőire, amelyeknek a magyar Parlament évente bizonyos támogatást megszavaz. Hogy ez a Magyar Rádió vagy Televízió, avagy pedig bizonyos társadalmi szer vezetek, ez nem tesz különbséget. Fontos az, hogy átvilágítsuk ezeket a lehetséges, valószínűleg meg nem lévő összefonódásokat. Ez nem összetévesztés az Állami Számvevőszék szerepével. Ez valami egész más. Ez a nyilvánosság tájékoztatása. Tehát ezt javasol va javasolom azt is, hogy — mint Amerikában — legyen minden teljesen nyitott. A vezető pozíciókban lévő embereknek legyen üvegzsebe — ahogy ezt ott megfogalmazzák. Például minden főszerkesztő, minden szakszervezeti vezető — , tehát azokról beszélek, akiket az előbbi körbe nem vettem be — hozza nyilvánosságra vagyoni körülményeit. Miért nem lehet úgy, mint az Egyesült Államokban, hogy bármelyik egyetem bármelyik diákja bemehet a rektorátusra, és megnézheti, hogy melyik tanára mennyit keres. Ebben nincs semmi egy piacgazdaságban. Ez a világ legtermészetesebb dolga. Akkor végre, hölgyeim és uraim, elérkeznénk oda, hogy ez az ország — nem mint tegnap, amikor 22 képviselő mondotta vissza eredetileg bejegyzett felszólalási szándékát csak azért, mert a televízió nem volt itt, tehát úgy érzem, hogy összetévesztik a demokráciát a telekráciával, ha ezeket a javaslatokat közösen komolyan vennénk, akkor azok, lett légyen a Házon belül ülő képviselők, lett légyen azok a médiaképviselők, akik szemforgatóan, jóllehet maguk l ényegesen jobb anyagi helyzetben vannak, mint az átlagos magyar képviselők, úgy tesznek, mint hogyha az átlagos magyar képviselők a szegény magyar adófizetők zsebéből élnének. Tehát a hipokrácia helyett igazi demokráciát építenénk, és — hölgyeim és uraim — ha valóban, ha valóban ennek a Háznak megadnánk azt a tekintélyét, amiről tegnap is szó volt, ami nélkül parlamentáris demokrácia nem működhet. Az utolsó megjegyzésem: természetesen egyetlen fillérre nem adtam be kárpótlási igényt, tehát ebből a szempontb ól sem kértem egyetlenegy fillért a magyar adófizető polgártól, nehogy bárki azt mondhassa, hogy ebben a kérdésben érintett vagyok itt. Itt kizárólag arról van szó, hölgyeim és uraim, legyünk őszinték, tegyük mindnyájunk zsebét — minden magyarországi polit ikai és társadalmi vezető zsebét — üvegzsebbé, és mondjuk ki a tényeket, úgy, ahogy vannak: legyen ez a Parlament a legjobbak képviselete, és akkor fogadjuk el azt, hogy a legjobbak más szakmában is jobbak, és ennek megfelelően keresnek. Ezért kérem — és a ztán majd visszatérünk erre képviselőtársaimmal a részletes vitában — már most önöket, hogy módosító javaslatainkat a magyar Parlament tisztasága, a közéleti élet tisztasága, de főleg beszédünk és tetteink egységének
