Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (DORNBACH ALAJOS): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
1346 véleményem, hogy Békesi László pénzügyminiszterként egész másképp beszélt, mint ma, ellenzéki képviselőként — a tény marad: szakember. És az ilyen emberekre egyszerűen szüksége van egy nemze tgazdaságnak, és szüksége van egy nemzetgazdaság kiemelkedő egységeinek, amilyenek a bankok. Nagyon sajnáltam annak idején, hogy az SZDSZ ezt a javaslatot, rövid meggondolás után, egy nem hivatalos döntés alapján elutasította. Nagyon sajnálom, hogy az SZDS Z annak idején arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem vállal ilyen pozíciókat. Nem tudom bizonyítani, de félek, hogy már egy kicsit összefüggött ez az eljövendő választási hadjárattal. Pedig meggyőződésem az, hogy egy nemzetgazdaság stabilitása, hogy a legjobb emberek üljenek az ilyen felügyelőbizottságokban és igazgatótanácsokban, sokkal fontosabb cél, mint az esetleges választási hadjárati muníció, az esetleges jobb pozíciók egy választási hadjárat idején. Ha tehát nem lehet probléma tulajdonképpen ez eknek az adatoknak a beszerzése, ha nem lehet probléma az, hogy képviselők ilyen pozíciókat töltsenek be — akkor mi az igazi probléma? Hölgyeim és uraim, az igazi probléma — és itt jövök megint a hipokráciával, az álszentséggel — Churchillnek az a régi, hí res mondása, amely ma legalább olyan igaz, mint akkor, amikor Churchill mondotta — Hack Péter már nevet, már tudja, mit akarok mondani — : "Az irigység filozófiája: a szocializmus." Tehát ha már nincsen más érvünk, akkor próbáljunk meg mindig azzal érvelni, hogy mindenkinek egyenlőnek kell lenni. Hát, ez a legutóbbi 45 évben jól is sikerült: mindenki egyenlő volt — csak néhányan voltak egyenlőbbek. Mégpedig kik voltak egyenlőbbek? Kik létesítettek maguknak olyan dolgokat, amik nyugaton elképzelhetetlenek, ne m egy milliomos, de egy milliárdos számára is: például saját üzlethálózat, zárt települések, zárt üdülők stb., stb. — hát természetesen az akkori uralkodó párt. És senki nem tudja jobban, mint az akkori uralkodó párt képviselői, hogy milyen összegeket szer eztek meg a nemzeti vagyonból, hogy íratták át ezt családtagokra — és a többi és a többi és a többi… És akkor a Népszavában azt olvashatjuk, hogy a képviselők fizetése 120000 forint. Hát, kérem szépen, számoljunk! Egy átlagos képviselő kap 56000 forintot, utána kap 22000 forintot — 40%ot — egy bizottsági tagságért. Az átlagos képviselőről beszélek. Ez 78000 forint. Utána jön, kérem szépen, amit nem hogy nem szabad hozzátenni, hanem egy nagy részét még le is kellene vonni ebből a fizetésből: a költségtéríté s. Mint nem vidéki képviselő, hadd mondjam a következőt. Bármikor tudom bizonyítani, mert vezetek erről egy kimutatást, hogy én mint nem vidéki képviselő, havonta nem kevesebbet teszek meg, mint 3500 kilométert és nem többet, mint 4000 kilométert. Akkor, k érem, gondolják meg, hogy egy északmagyarországi vagy egy délkeletmagyarországi képviselő körülbelül mennyit költ egy hónapban csak az autóra, és akkor, kérem, a rengeteg telefonköltséget és postaköltséget még hozzá kell adni. Az igazság az, hogy a költs égtérítés messze nem fedezi egy valamirevaló képviselő valódi kiadásait. Sajnáljuk a képviselőket? Nem. Semmi ok rá — de ne legyünk álszentek! Amikor ebben az országban a bankvezetők, a befutott újságírók a Rádiónál, Tévénél, napilapoknál, a szakszervezeti vezetők lényegesen többet keresnek, illetőleg sokszorosát keresik annak, amit egy átlagos képviselő, akkor ne beszéljünk olyan hangosan arról, hogy állítólag a képviselők meggazdagodnának. Ehhez megint hadd mondjak valamit — mint nem érintett: egyetlenegy fillért nem tartok meg képviselői fizetésemből, hanem közcélokra, közérdekű kiadásokra fordítom. De ezt én megtehetem, mert Nyugatról jöttem, és miután a szovjetek és a románok és a magyar kommunisták mindenünket elvették, lehetőségem volt '65 után ott eg y megfelelő gazdasági karriert felépíteni — amire az összes többi, itt ülő képviselőnek nem volt módja. De kérem, azt állítani, hogy bárki itt, ebben a Házban meggazdagodna az adófizetők pénzéből, az … (Minden szót külön, erősen hangsúlyozva:) …szemen szed ett hazugság.
