Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (DORNBACH ALAJOS): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
1345 jövök mindjárt az ÁV Rt.vel… (Derültség.) …, mindjárt jövök! Ki kell várni, szépen ki kell várni… (Moraj a bal ol dalon.) Nem fordulhatott volna elő az, hogy az IBUSZnál és más állami részvénytársaságoknál, ahol a szakemberek már régesrégen látták, hogy milyen zivatarfelhők gyűltek össze a vállalat fölött, milyen komoly gazdasági problémákkal kell majd megküzdeni, h ogy itt is milliós prémiumokat fizessenek ki! És hány teljesen alkalmatlan vállalatvezető — kezdve a Taurustól — búcsúzott el több millióval a zsebében a vállalattól! És most jövök az ÁV Rt.vel… És mindenkinek igaza van ebben az országban, aki ezt a tranz akciót támadja! Ez az én szememben is teljességgel védhetetlen, mert nem lehet ilyen összegeket kifizetni, bármilyen szakemberekről lenne szó; márpedig olyan kitűnő szakemberek nem lehetnek, mert akkor nem sikerült volna a vállalat új vezetésének ezektől a z emberektől olyan könnyen megválnia. Ez egy óriási hiba! Ennek egyszerűen utána kell járjunk, ezt valóban föl kell deríteni, és mindent meg kell tenni, hogy állami pénzből ilyen összegek még kitűnő szakembereknek se fizettethessenek ki, nem pedig olyanokn ak, akik valószínűleg megfelelő okokból mozdíttattak el állásukból. Kérem, hadd utaljak arra is, hogy ez a Kormány volt éppen az, amelyik nagyon hamarosan, miután megalakult, az állami és állami érdekeltségű vállalatoknál éppen az előbb említett milliós pr émiumok kifizetését a vállalati vezetők számára megtiltotta, és a prémiumrendszert új alapokra helyzete. Tehát a Kormány valóban jó néhány helyes intézkedést hozott; az ÁV Rt. esetében valóban valami történt, amit föltétlenül ki kell deríteni és a megfelel ő konzekvenciákat le kell vonni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Folyik a vizsgálat!) Nos, mindezt azért mondhattam el, hölgyeim és uraim, mert nem vagyok érdekelt egyetlen állami vagy állami érdekeltségű vállalatnál sem, nem vagyok egyiknek sem a felügyelő- vagy igazgatótanácsának a tagja; egyetlenegy pozíciót Magyarországon én — ahogyan néhány ellenzéki avagy pedig az ellenzékhez közel álló média szokta ezt megfogalmazni — a Kormány kegyeiből nem töltök be! Ezzel szemben mindig amellett voltam, hogy az elle nzék legkitűnőbb szakembereit be kell vonni az előbb említett okokból az állami érdekeltségű vállalatok vezetésébe, épp az előbb említett társadalmi ellenőrzés megerősítésére egyrészt, másrészt pedig a gazdaság szempontjából oly elengedhetetlen stabilitás biztosítása szempontjából. Nyugateurópai példák vezettek erre engem, ahol a világ legtermészetesebb módján ülnek egymás mellett ilyen vállalatoknál — jelzem, magánvállalatoknál is — kormánypárti és ellenzéki képviselők, egyrészt már ott megtanulva a minde nnapi munkában azt, hogy a demokrácia lényege az, hogy az ember lehet különböző politikai felfogású, ennek ellenére egymás személyiségét el lehet ismerni, sőt egymás barátaivá is válhatunk; másodszor pedig azt a fajta stabilitást megadni, ami nélkül nagy b ankok, nagy vállalatok, de kis- és középvállalatok sem tudnak működni, hogy egy kormányváltozás ne jelentsen a gazdaság számára egy alapvető változást a gazdasági tevékenység kereteiben. Hack Péter és többen, igenis Katona Béla is, interjúikban voltak anny ira fairek, hogy megemlítették, hogy Szabó Iván ipari miniszter például körlevélben fordult az igen tisztelt ellenzékhez azzal a kéréssel, hogy miután több száz új felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi tagot kell kinevezni, nevezzék meg azokat a személyeket , akiket ők szeretnének ezekben a pozíciókban látni. És kérem, nem azért, mert a személyem fontos, de mert ez is hozzátartozik az igazsághoz, amikor arról volt szó, hogy a nagy bankok igazgatótanácsaiba, felügyelőbizottságaiba új embereket kell kinevezni, én fordultam a privatizációért felelős miniszterhez, Szabó Tamáshoz azzal a javaslattal, hogy az SZDSZ részéről például Tardos Mártont, Soós Károly Attilát, Pető Ivánt, Lotz Károlyt, Szalay Gábort, Juhász Pált, Kádár Ivánt stb. ilyen pozíciókba nevezze ki, tekintettel arra, hogy szakemberekről van szó. (12.20) És a FIDESZ részéről javasoltam — többek között, természetesen — Varga Mihályt és Kósa Lajost, és — lepődjenek meg! — az MSZP részéről kedvenc ellenfelemet, Békesi Lászlót és Pál Lászlót. Mert lehetün k mi más véleményen, vitatkozhatunk mi bármiről, lehet nekem az a
