Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (DORNBACH ALAJOS): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
1344 minden parlamentáris demokráciában a médiáról ma már úgy beszélnek, mint a negyedik hatalmi ágról. Nos, ilyen összefonódások valóban lehetségesek. És ezért annak idején én nagyon örültem, amikor dr. Hack P éter és Matyi László beterjesztett a magyar Parlament elé egy valóban komolyan veendő törvényjavaslatot, amely azt a kérdést tárgyalta, hogy legyeneke választott képviselők állami vállalatok vagy állami érdekeltségű vállalatok vezetői. Ez egy olyan kérdés , amelyet egy demokráciának, egy parlamentáris demokráciának tárgyalnia kell, különösen akkor, ha — mint Magyarországon — egy fiatal parlamentáris demokráciáról van szó. Jó néhány érvet föl lehet sorakoztatni amellett, hogy ne legyenek képviselők — mint a legislatív, tehát a törvényhozói hatalom képviselői — egyben állami érdekeltségű vállalatokban is vezető pozícióban, mert hiszen így valóban esetleges összefonódás alakulhat ki a politikai és a gazdasági hatalom között. Nem kell ezeket az érveket újra kics eréljük, ezt mi Hack Péterrel, kedves képviselőtársammal — és talán szabad mondjam, barátommal — a televízió előtt, újságokban már kicseréltük. De néhány lényeges dologra azért hadd utaljak. Jóllehet elismerem, hogy mennyire komolyan veendő ez a kérdés és mennyire komolyan veendő az az érvelés, amit éppen dr. Hack Péter ezzel kapcsolatban fölvonultat, én éppen ellenkezőleg látom azon megindoklások alapján, mint ő. 1990 óta Magyarországon egy új demokratikus parlamentáris rendszert építünk. A gazdaságban még nem történtek meg azok a mélyreható változások, amelyek ilyen rövid idő alatt nem is történhettek meg, ehhez sokkal több idő kell. Ebben a Házban mindenki — és leginkább Katona Béla képviselőtársam — nagyon jól tudja, hogy a '80as évek második felétől ke zdve az államhatalom, az állampárt hogyan próbálta átmenteni egyre inkább kérdésessé váló politikai hatalmát a gazdaságba. És amikor a magyar gazdaságban rengeteg kitűnő, nemzetközi viszonylatban is jónak mondható szakember dolgozik, bizony jó néhány ember került vezérigazgatói, elnöki pozícióba, kizárólag az akkori, mindenható állampárt kegyeiből! Nem akarok itt most neveket fölsorolni, azt hiszem, mindenki tudja, aki egy kicsit is szakember, hogy kikre gondolok. A hároméves demokráciának erre nem volt ide je, hogy mindezeket az embereket leváltsa — egy. Kettő: valóban igaz a minden oldalról elhangzó felfogás, hogy mivel Magyarországon 45 éven keresztül szocialista gazdálkodás volt, nem lehetett olyan menedzsergárdát idejében kiképezni, amely egy demokratiku s piacgazdaságú országban is, valóban az új körülményeknek megfelelően, megfelelő szaktudással vezethetné az üzemeket és a vállalatokat. (Dr. Kőrösi Imre a körülöttük ülőkhöz fordulva folyamatosan kritikai megjegyzésekkel kíséri a hozzászólást.) És valóban van egy összefonódás a régi hatalom, a tanácselnökök, téeszelnökök, az akkor kinevezett helyi vagy éppen országos bankvezérigazgatók és a gazdaság, az állami vállalatok akkori más vezetői között. Ezeket az összefonódásokat valóban nem sikerült még három év alatt teljes mértékben felszámolni! (Dr. Kőrösi Imre továbbra is félhangos bíráló megjegyzéseket tesz a hozzászólásra.) Ezért annyira fontos, hogy olyan emberek kerüljenek, igenis, állami vállalatok vagy államilag érdekelt vállalatok vezetőségébe… (Dr. Kőrösi Imre tapsol.) … — köszönöm, kedves Imre, Kőrösi Imre képviselőtársam… (Derültség.) — …, akik a média, a közvélemény reflektorfényében állnak. Mert hiszen senkit nem ellenőriz — és ez nagyon jól van így, hála a jó istennek — ma Magyarországon jobban a média, a közvélemény, mint a képviselőket! Tehát már maga az a tény, hogy egy képviselő bekerül egy állami vállalat vagy állami érdekeltségű vállalat valamilyen vezető pozíciójába, tehát felügyelőbizottságába, avagy pedig igazgatótanácsába, már automati kusan magát ezt a vállalatot is az érdeklődés homlokterébe helyezi, tehát sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy azok a fajta praktikák folytatódhatnának, amelyek annak előtte folytak. És akkor mégiscsak néhány példa… Nem lett volna lehetséges, ha lett volna képviselő már akkor megfelelő vezető szervben, ami történt '90ben a milliárdosan eladósodott mezőhegyesi állami gazdaságban, hogy a vezetők még mindig milliós prémiumokat fizettek ki egymásnak kölcsönből! (Dr. Kőrösi Imre — képviselőtársaihoz fordul va — folyamatosan megjegyzésekkel kíséri a hozzászólást.) Nem fordulhatott volna elő az… (Közbeszólások a bal oldalról: És az ÁV Rt.?) Jövök,
