Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (VÖRÖS VINCE): - HORVÁTH BALÁZS, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka:
1324 A sajtó munkatársai — és ezt kétségbe vonni, úgy vélem, nagy merészség, láttuk a tegnapi napot, átéltük, és a ma reggelt — hat almi tényezők; befolyásolják, alakítják a polgárok tudattartalmát, irányítják az információt vagy gátat szabnak az információk áramlására. A sajtó hitelességének elérése nélkül úgy vélem, hogy e törvény sem szolgálhatja az elénk tűzött célt, é s a hitelességnek alapja és szükségszerű feltétele a vezető munkatársak törvényben meghatározott körben történő átvilágítása. A Magyar Televízió, a Magyar Rádió, az MTI stb. vezető munkatársaira gondolok, valamint a többségi állami tulajdonban lévő és átla gban 50000 példányszámnál nagyobb lapok vezetőire. Nemcsak a társadalmat, de a gazdaságot is át kívánjuk alakítani. Ezért nem maradhat el, és a magam részéről is támogatom — a frakció nevében értelemszerűen — a Magyar Nemzeti Bank, továbbá az állami vagy á llami többségi tulajdonú gazdálkodószervezetek és minden egyéb többségi állami tulajdonban lévő bank, pénzintézet, biztosítóintézet törvényben írt körre vonatkozó vezetői garnitúrájának, körének átvilágítását. Az önkormányzati rendszer kiépítésének eredmén yeként a települések vezetői a polgárok által szabadon megválasztottak. Támogatjuk ezért a városok polgármesterei, a főpolgármester és helyettesei, továbbá minden megyei közgyűlés elnökének ellenőrzését. Tudom, hogy a társadalom egy tekintélyes köre még jo bban kiterjesztené az ellenőrizendők körét. Nehezen indokolható az — értelemszerűen a parlamenti képviselőkre is gondoltam — , hogy a gazdasági életünkben egyre inkább meghatározó súlyú magánszféra miért esik a törvény hatókörén kívül, de az az álláspont is nehezen védhető, hogy a képviselőtestületi tagok, települési listás stb. képviselők miért nem szerepelnek a felsorolásban. A törvényben írt kör bővíthető, szűkíthető, azt sem vitatom, hogy pontosítható. Álláspontom szerint a Kormány előterjesztése e vona tkozásban csak irányt mutat, és a Parlament többségének állásfoglalása fog dönteni a benyújtandó módosító indítványok elfogadása esetén a személyi kör összetételéről. E törvény 1. §a az, amely többek között eltérő megoldást kínál a Demszky és Hack urak ál tal beterjesztett önálló törvényjavaslattól. Ezen alkalmat ragadom meg arra, hogy megköszönjem Demszky Gábor, Hack Péter, Ómolnár és a többi képviselő uraknak azt, hogy törvényjavaslatot, országgyűlési határozati javaslatot nyújtottak be, és ezzel irányt m utattak egyrészt a Kormány törvényelőkészítő és törvénykezdeményező munkájának, másrészt írásba foglalták, hogy elkötelezett hívei a tudatos rendszerváltoztatásnak, a múlt hiteles feltárásának, ennek folytán most élt életünk erkölcsi megtisztításának. A K ormány álláspontja szerint, melyet a frakció elkötelezetten támogat, az ellenőrzés nemcsak a Belügyminisztérium egykori III/IIIas főcsoportfőnökségének kötelékébe tartozó, szigorúan titkos állományú, továbbá az úgynevezett hálózati személyekre vonatkozik, de ezt a kört kitágítja és az 1. § a) pontjában foglaltak szerinti pontos és szakszerű felsorolást adja. Részleteibe nem belemenve a következő kardinális változásokra hívnám fel a tisztelt Ház, az önök figyelmét: Feltárandónak tartjuk azt, hogy kik dolgoz tak a politikai rendészeti osztályon az ÁVO, majd ÁVH kötelékében, tartalmilag tehát a III/IIIas csoportfőnökség bármelyik jogelődjénél. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy 1956ban és '56 után mi történt. '56ban a nép kiáltott, aztán csend let t. Hitelesen meg kell tudnunk azt, kik azok, akik most felelős beosztásban dolgozva, az 1956 utáni csend kikényszerítői voltak, kik voltak közöttünk pufajkások, szabatosabban fogalmazva: ki teljesített szolgálatot 1956 — 57ben karhatalmi alakulatnál. Nemcsa k azokat kell átvilágítanunk, akik a rettegés és a csönd birodalmát fenntartották, de azokat is — és az 1. § c) pontja erre irányul — , akik a csöndet reánk kényszerítették, és ismétlem, kérem, ne felejtsék el 1956ot, amikor a nép kiáltott — ahogy az imént mondtam — , aztán csönd lett.
