Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (SZŰRÖS MÁTYÁS): - KÁTAY ZOLTÁN, DR. a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke: - ELNÖK (SZŰRÖS MÁTYÁS): - HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
1319 Tisztelt Ház! Úgy vélem: akkor, amikor a közkeletű nevén III/IIIas ügynöktörvé nnyel kapcsolatos problémákról beszélünk, elkerülhetetlen e törvényjavaslat hányatott előéletéről beszélni röviden, bár ezt expozéjában miniszter úr is megtette. Valamennyien tudjuk, hogy a közélet tisztasága, a közéletben részt vevők erkö lcsi feddhetetlensége érdekében dr. Hack Péter és dr. Demszky Gábor SZDSZes képviselők már több mint három évvel ezelőtt, 1990 nyarán, még az önkormányzati választások előtt törvényjavaslatot nyújtottak be. Ez a javaslat azonban soha nem került tárgyalásr a, számomra a mai napig érthetetlen okok miatt, hogy őszintén megmondjam. Bár emlékszem arra is, hogy Boross miniszter úr, aki akkor a nemzetvédelemért volt felelős, egy plenáris vita kapcsán elmondta, hogy úgy felejtsük el az egészet, ahogyan van. Örülök annak, hogy ehhez képest a véleménye mára változott. Ezt követték, mármint a Demszky — Hackféle javaslatot, más indítványok is, ahogyan miniszter úr ezt elmondta. Majd idővel, jóval később, '91 májusában végül a Kormány is késztetést érzett ez ügyben, és be nyújtotta saját tervezetét. E tervezetnek az elsietettségét, átgondolatlanságát, szakmai gyengeségét jelezte, hogy több mint 100 módosító indítvány érkezett hozzá. Ennek fényében már nem is meglepő, hogy a beterjesztő visszavonta javaslatát átdolgozás célj ából. Közben az idő telt, múlt, s 1993. február 4i keltezéssel megszületett a legújabb, átdolgozott, javított, bővített kiadás. Miért, miért nem, a Kormány nem talált más időpontot saját javaslata megtárgyalására, mint a múlt évi költségvetési zárszámadás oknak, a jövő évi költségvetés megvitatásának időpontját. Mindenesetre furcsa, gyanús véletlennek tűnik az időzítés. E tények ismeretében, az előzmények tükrében az előttünk fekvő javaslatról elmondható, hogy az átdolgozásra szánt idő fordítottan arányos a beterjesztett javaslat átgondoltságával. Az emberi jogi bizottság többségi véleménye szerint a javaslat alkalmatlanságának legfőbb eredője, hogy az átdolgozás időszakában nem történt semmiféle egyeztetés. Természetesen a Kormányt nem kötelezi semmiféle el őírás a kompromisszum keresése érdekében. Megítélésünk szerint ebben a hallatlanul fontos ügyben illő lett volna mégis a megegyezés keresése. Az előttünk lévő javaslat leggyengébb láncszeme s egyben a törvény lelke a jogszabály 5. §a, amely a fontos tiszt ségeket betöltő személyek ellenőrzését az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által együttesen kijelölt, három bíróból álló ellenőrző bizottságra bízza. Véleményünk szerint eme új elem beemelése a törvénybe messze nem biztosítja az eljár ás azon garanciáit, amelyek nélkülözhetetlenek az eljárás tisztasága szempontjából. Vajon komolyan gondoljae — tisztelt képviselőtársaim — bárki is, hogy három bíró képes lesz ezzel a feladattal megbirkózni? S meg kell említeni itt azt is, hogy az Alkotmá nybíróság elnökére s a Legfelsőbb Bíróság elnökére egy olyan új feladat hárul, amelyről semmiféle jogszabály, valamint az Alkotmány sem rendelkezik. A jelenlegi, törvényen kívüli, exlex állapotból pedig már jól ismerjük a miniszterelnök úr kisgazdákkal és MIÉPfrakcióval folytatott borítékossorsjegyakcióját. Tisztelt Ház! Tisztelt képviselőtársaim! Egy törvény annyit ér, amennyi megvalósítható belőle. Garanciák, biztosítékok nélkül a legjobb szándék mellett sem érhető el a kívánt eredmény, a közélet megtis ztulása. (10.10) Ma, amikor a közvélemény naponta szembesül a korrupcióval, a hivatali visszaélésekkel, a legelemibb erkölcsi normák felrúgásával, különösen fontos lenne a demokratikus államélet tisztaságát megteremteni. Végtelenül sajnálom, hogy az ez irá nyban tett erőfeszítések ez idáig eredménytelenek maradtak. A jelenlegi tervezet a már említett szempontok, valamint időbeli elkésettsége miatt nem elégíti ki a társadalom valós igazságérzetét, nem szolgálja azt az erkölcsi megújulást a közéletben, amelyne k a
