Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
1312 tartozást, illetőleg a hálózati személyként végzett tevékenységet kívánja vizsgálni, ezt is csak az eskütételre kötelezettek esetében; ugyanakkor túl tág, mert figyelmen kív ül hagyja az állam és az egyház szétválasztásának követelményét, és mint eskütételre kötelezettekre, az egyházi tisztségviselőre is kiterjeszti a törvényjavaslatot. Még szűkebb kört, csupán az országgyűlési képviselők vizsgálatát tűzi célul az Ómolnár Mikl ós és Pásztor képviselő urak által kezdeményezett országgyűlési határozattervezet. Emellett mindkét javaslat abból a feltételezésből indul ki, hogy létezik valamilyen hiánytalan okmánytár. A Fodor, Király és Pozsgay képviselő urak által előterjesztett java slat a probléma tisztázására való törekvés helyett 90 évre zárolni kívánja az állambiztonsági szervek tovább nem foglalkoztatott hivatásos tisztjeinek és hálózati személyeinek 1990. február 14éig keltezett iratait, valamint a karhatalmi tevékenységre vona tkozó iratokat. Ez, amint tudjuk, mások véleményével nem találkozik. A Kormány által előterjesztett javaslat — figyelembe véve a korábbi hasonló témájú javaslatára benyújtott képviselői módosító indítványok túlnyomó többségét — az ellenőrizendő körülmények három fő csoportját jelöli meg: a Belügyminisztérium III/III. csoportfőnökségénél vagy jogelődjeinél teljesített hivatásos, ezen belül szigorúan titkos tiszti szolgálat teljesítése; az említett szervek részére végzett, dokumentálható besúgótevékenység; ka rhatalmi szolgálat teljesítése az 1956 — 57. év folyamán. A két javaslat közti különbség a múlt vizsgálata tekintetében röviden abban foglalható össze, hogy az utóbbi csak ahhoz fűz negatív értékítéletet, ha az érintett személy a tevékenységével másnak hátrá nyt is okozott. A nyilvántartásokban való szereplés ténye, illetőleg az 1. §ban foglalt tevékenység önmagában nem jár következménnyel. A törvényjavaslat meghatározza azokat a tisztségeket, amelyek betöltőinél indokolt az ellenőrzés végrehajtása. Ezek az á llami élet közmegbecsülést élvező és közbizalmat igénylő legfontosabb tisztségei, a sajtó, a rádió, a televízió és az állami többségű tulajdonban álló gazdasági és pénzügyi szervek vezető beosztásai. Az egyházak arra irányuló igénye esetén egyházi személye k ellenőrzését is lehetővé teszi a javaslat, szigorúan ügyelve az állam és az egyház szétválasztására. Az említett korábbi törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok az ellenőrzés alá kerülők körének olyan mértékű bővítését tartalmazták, amely az e redményes és korrekt végrehajtást akadályozta volna. Ezért a Kormány az egymással összhangban álló, a tervezet keretei közé illeszthető indítványoknak biztosított elsőbbséget. Az ellenőrzés alapját a Belügyminisztériumban és — a karhatalmi szolgálat tekint etében — részben a Honvédelmi Minisztériumban őrzött, már lezárt nyilvántartások képezik. Ezek adatai mellett azonban bármilyen törvényes bizonyítási eszköz felhasználható. Az említett korábbi törvényjavaslatra irányuló módosító indítványok nagy része az e llenőrzést lefolytató szervre, illetőleg annak eljárására vonatkozott. Ezek lényegét érvényesítve a jelenlegi javaslat részletesebben meghatározza az eljárás rendjét, anélkül, hogy korlátok közé szorítaná az eljáró bizottságot. A korábbi törvényjavaslat eg yik legvitatottabb pontja az volt, amely az ellenőrzést végrehajtó személyekre vonatkozott. Miközben egységes volt az álláspont, hogy szükség van úgynevezett átvilágításra, abban sokféle és ellentmondó javaslat született, hogy kik végezzék ezt. A javasolt részvevők — különböző okokra hivatkozva — ellenezték az adott konstrukciót. A jelen javaslat az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság elnöke — mint minden szempontból arra legalkalmasabb, pártérdektől mentes, elfogulatlan személyek — által kijelölt háro m bíróból álló bizottságra bízza az ellenőrzést. Kötelességem bejelenteni, hogy az Alkotmánybíróság, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem ért egyet e megoldással, az Országos Bírói Tanács is ellenzi, hogy a bírák ilyen szerepet kapjanak. A Kormány áll áspontja szerint, szemben a korábbiakkal, amikor magas közjogi méltóságokra hárított szerepet a tervezet, a jelenlegi összetételű bizottság mutatkozik a legalkalmasabbnak az ellenőrzés lefolytatására. A kérdés vitatott jellegére tekintettel azonban a Kormá ny a legnagyobb mértékben nyitott bár- milyen ésszerű megoldás iránt.
