Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 26. kedd, őszi ülésszak 18. nap (336.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvé... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1225 Támogatom azt a mondatát is, amely azt mondja, hogy rögzítenünk kellene — ha már hozzányúltunk a törvényhez — a választások általános időpontját is négyévenként, valahol erre az április, májusi időszak ra. Magam sem tartom szerencsésnek és a demokráciával összhangban lévőnek, hogy lebegtetik vagy lebegtetjük azt a rendszert, hogy ki hogyan értelmezi a magyar választójogi törvényt, és egy értelmezési vita eredményeképpen valamikor, valahol, azt sem tudjuk , pontosan mikor, majd csak sor kerül 1994ben választásra. Nem értek egyet azonban sem az előttem szóló képviselőtársammal, sem sok, máskor a Parlamentben e törvényjavaslat kapcsán elhangzott azon indoklással, hogy az úgynevezett választási kampányidőszak ot csökkenteni kellene, és magával a törvénykezéssel, a törvénnyel beavatkozva korlátokat állítva, egy önkorlátozásra kényszerítve a médiákat, politikai pártokat, etnikai kisebbségeket, kisebbségeket a bemutatkozás kapcsán, merthogy ennek a költségei igen magasak. Én azt gondolom, valóban magasak a választás költségei, és annak a csökkentésével egyet is értenék. Bár nem a választás kapcsán, hanem a Parlamentben lévő politikai pártok költségvetésből való támogatása kapcsán. Azt gondolom, hogy csak az nem hel yes, ha politikai pártok költségvetésből, az állami támogatás formájából tudnak igen reprezentatív módon bemutatkozni a társadalomban. Ezzel magam sem értek egyet. Ugyanakkor a bemutatkozás dinamizmusában ott van, hogy mekkora egy politikai erő valós társa dalmi támogatottsága. Éppen ezért azzal az egységesítéssel, hogy mindenki egy meghatározott helyen és egy meghatározott méretű, meghatározott számú prospektussal vagy plakáttal jelenhessen meg, azzal a valóságban elfedjük azt, hogy egy politikai erő mögött valós támogatottság van, vagy úgynevezett valóban fantomtagság, támogatottság nélküli politikai erőről van szó. Ellentmond a kampány rövidítése, a korlátozási javaslatok azzal a gondolattal is, hogy talán 1994ben már tényleg biztosítani kellene ennek az országnak, hogy személyekre, programokra, pártokra, politikai stílusra, ismertségre szavazhassanak, ami azt jelenti, hogy tudják, mire szavazunk. És a választás ne arról szóljon, amikor elmennek, hogy elmentünk szavazni, azt tudjuk, hogy kire nem, de azt t ovábbra se tudjuk, hogy kire. Szinte minden politikai párt különböző nyilatkozataiban megfogalmazta ezt, hogy fontosnak tartja, hogy 1994re már valamire szavazzunk. De kérem, ha ez az állítás igaz — és ezt az állítást én magam is támogatom — , akkor nem ig az minden ezzel ellentétes javaslat, amely viszont korlátozná a bemutatkozás lehetőségét, az ismertség megszerzésének lehetőségét, a programok bemutatásának lehetőségét, azoknak a személyeknek a bemutatási lehetőségét, akikkel szemben talán társadalmi biza lom megfogalmazható, elérhető. Ha ezeket korlátozzuk, akkor azt gondolom, hogy az eredeti célt jelentős mértékben korlátoznánk. Én ezzel nem értek egyet. Én azt hiszem, hogy itt valamilyen módon váltani kellene, és felismerni, hogy a költségvetési pénzek f elhasználása az, amely a valóságban korlátozandó, nem más. Egyetértek a törvényjavaslatban a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldási javaslataival. A magam részéről ezt támogatom, 1990ben is hiányzott a választási törvényünkből. Épp itt is bemutat kozik, hogy néhány hónappal a választásokat megelőzően még a jó javaslat sem igazán támogatható. Tabajdi Csaba képviselőtársam felvázolta, hogy ha ez a javaslat — amely egyébként jó — most elfogadásra kerül, akkor a 13 helyből jó, ha öt esetben lesznek meg a következő hónapban annak a feltételei, hogy a kisebbségek felkészülhessenek, együttes listát állíthassanak. Nem hiszem, hogy az általuk javasolt kompromisszumos megoldásokra, megmérettetésekre szükség lett volna abban az esetben, ha három év óta ismert volna ez a rendszer, és a kisebbség az elmúlt három évben a szerveződésük kapcsán felkészülhetett volna arra, hogy elemi érdekük az összefogás, mert ebben az esetben nyílik meg a csatornájuk ahhoz, hogy aktívan, teljes jelenlétükkel bekapcsolódhassanak a p arlamenti munkába, saját társadalmuk legfelsőbb döntéshozó szerveibe.
