Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 26. kedd, őszi ülésszak 18. nap (336.) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
1213 A közalkalmazotti törvény meghozatala óta több alkalmazási problémát vetett fel, ezeknek egy csokra az, amellyel Tarnóczky Attila és Rudics Róbert önálló törvényjavaslata foglalkozik. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy hozzánk is érkeztek olyan levelek, amelyek további gondokat jeleztek a törvény alkalmazásával kapcsolatosan, és amelyek megoldására még lehetőség szerint ebben az évben mindenképpen szükség lenne. Fodor Tamás képviselőtársammal együtt foglalkoztunk egy ilyen prob lémával, és örömünkre szolgált, hogy a Tarnóczky — Rudicsjavaslat lehetőséget adott arra, hogy ne kelljen önálló képviselői indítványt előterjesztenünk ennek a kérdésnek a rendezésére, mert az általunk elképzelt megoldás beleillik abba a rendszerbe, amelyet a Tarnóczky — Rudicsjavaslat tartalmaz. Ehhez kapcsolódóan módosító indítványként előterjeszthettük javaslatunkat, nem kellett önálló indítványt előterjesztenünk. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a probléma bizonyos mértékben önálló, ezért nem a részle tes vitában mint egy módosító indítványt kívánjuk ezt indokolni, hanem már most, az általános vitában indokolt ennek a módosító indítványunknak az előterjesztése. Konkrétan miről van szó? Még a Németh Miklóskormány 1990. február 2án hozott egy határozato t 1017/1990. szám alatt a tudományos kutatók, az oktatók, a pedagógusok és a művészet alkotóinak rehabilitálásáról. E kormányhatározat szerint a Minisztertanács a politikai, világnézeti és vallási meggyőződésük vagy tevékenységük miatt büntetőjogi, munkajo gi vagy megtorló államigazgatási intézkedés folytán sérelmet szenvedett tudományos kutatók, oktatók, pedagógusok és a művészeti élet területén alkotók rehabilitációjára rehabilitációs bizottságot hozott létre. A bizottság vezetője a művelődési miniszter vo lt, tagjai pedig az általa felkért személyek. A rehabilitációra kérelem alapján került sor. A kérelmek áttekintése során egyrészt a bizottság javaslatot tehetett az arra érdemesek Kossuthdíjjal — ideértve a posztumusz adományozást is — való kitüntetésé re, továbbá — és itt jön a lényeg — előterjesztést kellett tennie a rehabilitáció érdekében szükséges kormányzati intézkedések meghozatalára. Nos, ennek a határozatnak a keretében megszületett a 65/1990. (III. 28.) számú minisztertanácsi rendelet, amely cs ak a szabadságelvonást szenvedettek munkajogi rehabilitációjával foglalkozott. Nem foglalkozott azokkal, akiknek a szabadságát nem vonták el, de egyébként hátrányt szenvedtek. 9/1990. (V. 22.) szám alatt pedig született egy művelődési miniszteri rendelet, amely nem szólt másról, mint arról, hogy a rehabilitáció keretében kifizetett juttatások adómentesek voltak. Nos, a közalkalmazotti törvény azt a furcsa helyzetet teremtette, hogy a besorolásoknál a régi sérelmek újratermelődtek. A besorolás nem adott lehe tőséget arra, hogy a korábbi jogsértő intézkedések folytán elveszett idő bármilyen formában szolgálati időként figyelembe vehető lehessen. A szolgálati idejüket ettől függetlenül, ettől eltekintve kellett megállapítani. Úgy gondoltuk Fodor Tamással, hogy e zt a sérelmet orvosolni kell, méghozzá a közalkalmazotti törvény keretében. Módosító javaslatunk ezért arra irányul, hogy munkaviszonyban töltött időnek kelljen tekinteni az 1990. május 2a előtti azt az időtartamot is, amely alatt az 1017/1990. MT határoz at alapján rehabilitált közalkalmazott politikai, világnézeti, vallási meggyőződése vagy tevékenysége miatt vele szemben alkalmazott büntetőjogi, munkajogi vagy államigazgatási intézkedés következtében nem állhatott munkaviszonyban. Úgy gondoljuk, a Parlam entnek ezt a lépést meg kell tennie, ezt a gesztust meg kell tennie, ha korábban nem rendeződött ez az akut probléma, az elkövetkező években a korábban sérelmet szenvedettek ne szenvedjenek újabb hátrányokat a korábbi törvénysértő intézkedések miatt. Meg s zeretném jegyezni, hogy a korábbi kormány által megküldött rehabilitáló és elnézést kérő tájékoztató levelek tartalmazták a következő szövegrészt is: "A bizottság szükségesnek tartja, hogy a Minisztertanács hatáskörében megítélt munkajogi és társadalombizt osítási járandóság, az anyagikárenyhítés méltányosan kiterjedhessen nemcsak a személyes szabadságukban korlátozottakra, hanem azokra is, akik huzamosan nem dolgozhattak képzettségüknek megfelelő
