Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
1202 Rengeteg ötlete van a java slatnak arra is, hogy az eddig ismerteken túl mi minősülhet még bevételnek. Egy gyöngyszem például az 5. §ból — idézem: "Bevételnek tekintendő az az összeg, amelyet magánszemély a kapott hitel, kölcsön, munkabérelőleg összegéből a kifizetőnek bármely okbó l nem fizet vissza, vagy azt helyette más fizeti vissza." Ha nem vagyunk adószedők, nyilván eszünkbe jut, hogy leginkább az nem fizeti vissza a kölcsönt, hitelt, akinek nincs pénze. Új vívmány, a magyar csoda: a nincs megadóztatása. A legriasztóbb mégis az , hogy azért is adóznunk kell a jövőben, ha egy jótét lélek helyettünk fizeti ki az adósságot — pedig ebben az esetben elméleti gazdagodás vélelme sem áll fenn, mint az előzőnél, hiszen a hitelező pénze nem marad az adósnál, a helyette fizető pedig már adó zott jövedelméből teljesít. Ha tehát az emberbarát igazán segíteni akar, akkor nem fizeti ki az adót, mert különben nem támogat, hanem büntet. Ez a szabályozás természetesen nemcsak erkölcstelen, hanem alkotmány- és gazdálkodásellenes is. Az adómentességek körét is tovább szűkíti a javaslat. A devizaszámlatulajdonosok is búcsúzhatnak az adómentességtől — kivéve, ha számlájuk látra szól. Régi vágya teljesül ezzel egyes pénzügyi köröknek. Gazdasági hatását majd meglátjuk. Az összjövedelem kiszámításánál figy elembe kell venni, mások mellett, a javaslat szerint, a kifizető által a magánszemélynek adott, helyette viselt albérleti, lakásbérleti díj összegét. Ezzel a mindenre kiterjedő adóztatással, hisszük, már a Világbank is elégedett lehet — akinek a kifizetett albérlet biztosítja a munkavállalás lehetőségét, az már kevésbé. Ugyancsak összjövedelmet növelő tényező a kifizető által adott ajándék — ideértve a reprezentáció címén adott terméket és szolgáltatást is. Ez után a jövedelem után 44% az adó, amit a kifize tő a juttatás időpontját követően, az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint fizet meg. E rendelkezés kapcsán többféle kétely merül fel. Először is, hogy a harácsolás vádján kívül mi magyarázza ezt a hihetetlen mértékű adóterhet. Adott vállalat adózott jövedelméből elkülönített és eleve jogszabályokkal behatárolt mértékű reprezentációjának felét egyetlen elegáns — természetesen idézőjelben az "elegáns" szó — mozdulattal elszipkázni , ez már arrogancia, nyegleség. Az üzleti partnerek megtartására szánt pénzt elvonni: egyszerűen ostobaság — ahogy az is, hogy az ajándék után a megajándékozottnak is adóznia kell. Ez így kettős adóztatás, és teljességgel elfogadhatatlan. Ugyancsak nehéz e lfogadni azt a rendelkezést, amely szerint a kifizető által kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott hitel kamatának a szerződés megkötésekor érvényes jegybanki alapkamat mértékéhez viszonyított, a teljes futamidőre sz ámított különbözete a magánszemélynek jövedelme — ez után szintén adózni kell. Az adó mértéke 44%, melyet a kifizetőnek kell megfizetnie. Miért nem érvényesül ezekben az esetekben is az összjövedelem kiszámításának gyakorlata? Miért kell a kamatkedvezmény után a lehető legmagasabb kulcs szerint adózni? Aligha adható rá értelmes magyarázat. A köztisztviselői törvény vívmánya az úgynevezett ruhapénz. Nagy jelentőséget azért tulajdonítottak neki a dolgozók, mert adómentes volt. A tervezet szerint ennek is vége : a jövőben a ruhapénz után is adózni kell — igaz, hogy nem kapásból 44%ot, mint a már jelzett esetekben, de adózni,. Az adómentes vállalkozások kora is lejárt. Abban az esetben ugyanis, ha az egyéni vállalkozó folyó évi jövedelme nulla, vagy vesztesége k eletkezett, az egyéni vállalkozói bevételből származó jövedelmét nullának kell tekinteni. Az adóalap ekkor az eladott áruk beszerzési értékével, az alvállalkozói teljesítmények értékével, valamint a bérmunkadíj összegével csökkentett bevétel 2%a lesz. Ehh ez már kommentárt se lehet fűzni. Komoly csapást kíván mérni a tervezet az alapítványokra is. Eddig, ha valaki olyan alapítványra utalt át pénzt, amely rendelkezett az adóhivatal részére történő igazolás jogosultságával, akkor
