Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
1201 Ennek előkészítését és lebonyolítását oldja meg a folyósító kormányhivatal vagy önkormányzat. Ne a szociális és nevelési segélyben, a munkanélküliek jövedelempó tló támogatásában, a vakok személyi járulékában, a rokkantsági járulékban, hadi- és nemzeti gondozásban vagy temetkezési és egyéb segélyben részesülők legyenek megkeserítve kényszerű adóztatásuk miatt. Ennek rendezésére dr. Kovács László MDFes képviselőtá rsammal módosító javaslatot nyújtottunk be, amire a részletes vitában kívánunk visszatérni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Kávássy Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Felszólaló: Dr. Kávássy Sándor (FKgP) KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálattal állapítom meg, hogy többekkel együtt a magyar pénzügy irányítói sem tanultak a történelemből, és a jelek szerint úgy látszik, sohasem hallottak arról, hogy a ró mai birodalom bukásának is egyik fő oka volt a mértéktelen és drasztikus adóztatás, amennyiben az adókivetőket nem érdekelte a lakosság csökkenése, se a gazdaság hanyatlása, és az adót akkor is behajtották, ha a provinciák népessége történetesen felére csö kkent. Ez vezetett aztán oda, hogy a provinciák rokonszenve a barbárok felé fordult, és eszük ágában sem volt, hogy ellenálljanak, mikor támadást indítottak a birodalom ellen. Mindezt nem véletlenül idézem. Oda jutottunk ugyanis, hogy a számtalan adó alatt görnyedező tömegek számára hovatovább visszasírt időszak a diktatúra kora, és ez a közhangulat, ha nem vigyázunk, végét jelentheti a demokráciának. Mindenki tudja, hogy a szocializmus összeomlott, de maradt, sőt nőtt az elvtársak által csinált adósság. Úg y látszik, ebben a vonatkozásban is igaz, hogy az adósságot nem eszi meg a kutya. Innen minden nyomorúságunk, és a magyar államvezetésnek ma is legfőbb gondja a Kádárérában csinált adósság pontos fizetése. Mindehhez közben vészes gyorsasággal adódik hozzá a belső adósság. Ezt az új rendszer nem örökölte, hanem az államszervezet átalakításában megmutatkozó tehetetlenségével és vállalkozásellenes magatartásával maga állította elő. Sajnálatos tény azonban, hogy nemcsak a külső adósságot örökölte az új rendsze r, hanem azzal együtt a régi pénzügyi szemléletet is. Bármily meglepő legyen is, ki merem jelenteni, Hetényitől Szabó Ivánig csak a miniszterek neve változott, a pénzügyi politika lényege nem. Biztos van olyan szeglete a világnak, ahol ezzel a főkönyvelői szemlélettel boldogítani lehetne a népet. Nálunk, Magyarországon nem! Amíg nem a gazdasági stratégia határozza meg a pénzügyi megoldásokat, hanem a tartozikkövetel tételekhez próbálják igazítani az ország gazdasági életét; amíg vezető inknek csak arra lesz ezer ötlete, miért kell fizetni az adósságot, addig véletlenül sem lehet jobbra várni, kibontakozást remélni. Addig csak ilyen és még ilyenebb népnyúzó adójogszabályok fognak megjelenni, mint a 12838as számú törvényjavaslat a magánsz emélyek jövedelemadójáról. Ekkora adósságteherrel nem lehet és nem is leszünk képesek elindulni az emelkedés útján. A lengyeleknek milliárdokat engedtek el, meg is indult a gazdasági növekedés. Rátérve a törvényjavaslatra, mely az 1991. évi XC. törvényt mó dosítja, megállapíthatjuk, hogy a tervezet készítőit egyetlen, ám végtelenül egyszerű elgondolás vezette: honnan lehet minél többet, illetve még valamit elvenni. Ez a felfogás tetten érhető már az adózási fogalmak újrafogalmazásánál is. Jövőre jövedelemnek számít például a külföldre kiküldöttek devizaállománya is, az utazási és szállásköltségek nem, de ami efölött marad, az már igen. (19.40) A miniszteriális tapasztalatcserékre utazóknak — mivel mindent vendéglátóik fizetnek — nyilván ezután is megéri állam költségen beutazni a világot. A kis- és középvállalatok üzletkötőinek pedig nem kell tartaniuk attól, hogy a nehéz ételek megülik a gyomrukat, mert legjobb, ha egyáltalán nem esznek — ha a napidíjukból ki akarják fizetni az adót.
