Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KAPITÁNY FERENC (Kisgazda)
1198 3. A felső kulcs 44%ra módosuljon. A 44% megegyezik az osztalék jellegű jövedelem adóterhével, ami egyenlő a javasolt 36% társasági adó és az adózott év utáni 10% forrásadó együttes összegével. Az alkalmazotti kedvezmény megszüntetése és ugyanakkor a nyugdíj- és egészségbiztosítás adómentessé tétele kedvez a kis- és közepes vállalkozások tulajdonosainak, mivel ők eddig ebben a kedvezményben nem részesültek. Örömmel üdvözöljük ezt a változást. Az alacsony jövedelmek adóterhei mérséklésének következményeként a javaslat az 1 millió forint feletti éves jövedelmek adójának növelésével számol úgy, hogy a legmagasabb adósávban az adókulcsot 40%ról 44%ra növeli. A felső adókulcs 44%ra való módosítása egyértelműen megegyezik a társasági adó által meghatározott osztalék jellegű jövedelmek adóterhével, ami lehetővé teszi a magánvállalkozók számára a választást, miszerint a társasági vagy a személyi jövedelemadó hatálya alá kívánnak tar tozni. Megemlítendő ugyanakkor, hogy az íly módon egységessé tett adózási szint a hasonló adottságú és fejlettségű országokénál — például Lengyelország, Csehország, Portugália — magasabbá válik, ami mind a hazai, mind a külföldi befektetők részére — a terv ezett kedvezmények megadása mellett is — elriasztó lehet, amit az illetékesek figyelmébe ajánlunk. Másodszor: foglalkozik a természetbeni juttatások adóztatásával. A természetbeni juttatások adóztatásának alapvető változtatása az, hogy a juttatás után az a zt nyújtó kifizetőnek kell a magánszemély helyett a felső kulcs szerinti 44%os adót megfizetnie. A természetbeni juttatás költsége és az utána fizetendő közteher — ide értve a megfizetett személyi jövedelemadót is — viszont a társasági adóban költségként elszámolható lenne. További változtatás még, hogy erősen korlátozza a törvényjavaslat a természetbeni juttatások körét. Új elemként megjelenik az úgynevezett kamatkedvezmény utáni adókötelezettség. Lényege: ha egy kifizető a jegybanki alapkamatnál alacsony abb kamatra ad kölcsönt, egyszóval így támogatja az adósát, akkor a kikötött kamat és a jegybanki alapkamat különbözete jövedelemnek számít, amely adóköteles. Ezekkel a módosításokkal az eddigi adózatlan természetbeni juttatások megadóztatása a cél, mégped ig a lehető legmagasabb, 44%os adókulccsal, mely az előzetes kalkulációk alapján 5 és fél milliárd adóbevételi többletet eredményezhet. Ez az összeg ugyanakkor az adózók költségeit növeli, aminek makrogazdasági hatása lehet a lakossági fogyasztás visszaes ése. Tisztelt képviselőtársak! A következő, a harmadik jelentős területe a tervezetnek a kamatadó kérdése. A hatályos törvény rendelkezése alapján ezidáig csak a belföldi megtakarítások után kellett forrásadót fizetni. A forint teljes konvertibilitásának b elátható időn belüli létrejötte ugyanakkor indokolttá teszi annak a folyamatnak az elindítását, melynek a devizabetétek, valamint a forintbetétek adóterheinek egységesítése a célja. Ennek első állomása a devizabetétek kamatainak bevonása a kamatadó hatáskö rébe 10%os forrásadóval, valamint a belföldi kamatadó mérséklése 18%ra. Az egységesítési cél mindenképpen pozitív, létrehozása elkerülhetetlen, előnyös és előnytelen hatása is lehet. (19.20) Előny származhat az adóbevételek növekedését illetően — ez tény. Ugyanakkor több neves banki szakember véleménye az, hogy a hazai bankok számláin megjelenő lakossági megtakarítás egy jelentős része külföldi pénzeszköz, amely forintban vagy devizában került befizetésre. Amennyiben a devizabetétek kamatadója a f entebb említett külföldi, valamint a belföldi befizetők számára előnytelenül alakulna, úgy ez a meglehetősen mobil pénz vélhetően kiáramolna az országból. Így tehát előnytelen hatás lehet, hogy a hazai és a külföldi megtakarítók a továbbiakban kivonják dev izájukat a hazai pénzintézetekből, ezzel mintegy csökkentve a lakossági megtakarítások összességét. A negyedik — és egyben a legrészletesebben szabályozott — kérdés a költségek elszámolhatósága. A költségelszámolások területén az alábbi szigorításokat tart almazza a
