Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KAPITÁNY FERENC (Kisgazda)
1199 törvényjavaslat, melyet az adózók — hogy finoman fejezzem ki magam — adókikerülési technikájának fejlődése tett indokolttá. Az amortizáció területén is újat szül: az amortizációs szabályokat a javaslat alapján csak az egyéni vállakozók és a tétel es költségelszámolást végző mezőgazdasági kistermelők vehetik igénybe. Az előterjesztést készítők úgy ítélték meg, hogy más formában az értékcsökkenési leírás korrekt alkalmazásához szükséges feltételek nincsenek meg, illetőleg visszaélésre nyújtanak lehet őséget. A törvény ilyetén elfogadása esetén viszont az egyéni vállalkozói formát preferálja a javaslat. A személygépkocsi költségelszámolásában is újat hoz. Először: az előzőekben említett értékcsökkenési leírás alkalmazását figyelembe véve, csak az egyéni vállalkozó amortizálhatja az üzleti célra használt személygépkocsiját. Másodszor: az elszámolható költségnorma az 1993ban engedélyezett 8 forint/kmről 3 forint/kmre csökken, illetve ennyi számolható el igazolás nélkül. Ez csak a magántaxisokra nem vona tkozik, akik továbbra is elszámolhatják a 8 forint/kmt. Amennyiben a bizonylatok alapján több költség merül fel, úgy az is elszámolható. Ez jelentős szigorítása a költségeknek, melynek eredménye a növekvő adóbevétel lehet. Ugyanakkor az említett 3 forint/ kmes normaköltség — mely gyakorlatilag nem jelent fedezetet az adózók költségeire — arra ösztönzi őket, hogy a tételes költségelszámolást válasszák, mert így közel 8 forint/km költséget tudnak elszámolni, ezzel növelve mind a saját, mind az adóhivatal adm inisztrációját és az ezzel összefüggő költségeket. A költségvetés bevétele akkor növekedhetne, ha az elfogadott forint/km érték valahol a tervezett 3, illetve az eddigi 8 között kerülne megállapításra. A magáncélra átadott társasági tulajdonú személygépkoc sik utáni adó is változik. Először: szigorítás az, hogy a magáncélú használatba átadott személygépkocsi után évi 20000 km futásteljesítmény szerinti üzemanyagköltség összegével növekszik az igénybevevő adóalapja, ha a kifizető viseli az üzemanyagköltséget is. Másodszor: enyhítés, hogy a személygépkocsi adóköteles jövedelemként való megállapítása során nem az autó úgynevezett új beszerzési értékét, hanem az átlagos piaci forgalmi értékét kell alapul venni. A törvényjavaslat ugyanakkor nem határozza meg, mit ért átlagos piaci forgalmi értéken. A társasági adó ide vonatkozó szabályaival összhangban, a személyi jövedelemadó keretei között is korlátozásra kerülhet sor az alapítványok és közérdekű kötelezettségvállalások költségeinek elszámolásával kapcsolatban. A javaslat lényege az, hogy az előző évi adófizetési kötelezettség 5%áig vonhatóak le az összjövedelemből az ez irányú befizetések. A tervezet szándéka egyértelmű, vagyis az ez idáig alapítványi keretek közé átmentett jövedelmek adózás alá vonása. Ténylege sen el is érhető ez a cél, de számolnunk kell azzal is, hogy a ténylegesen karitatív tevékenységet folytató alapítványok finanszírozhatóságát tesszük kérdésessé. Ezzel olyan egészségügyi, oktatási és művészeti területek maradhatnak forrás nélkül, melyek mű ködése elengedhetetlen. Fennmaradásukat csak állami forrásból lehet biztosítani, amivel viszont a költségvetés kiadási oldalát növeljük. Mindezek a költségelszámolást érintő változások eredendően az adóbevételek növelését célozzák. A központi költségvetés helyzete mindenképpen indokolttá teszi ezen intézkedéseket, de más oldalról a kormányzat azon célja, miszerint a gazdaság élénkítését tekinti feladatnak, ezekkel az intézkedésekkel csorbát szenved — nem ezt a célt szolgálja. Talán ennek ellentételezéseképp en a következő gazdaságélénkítő javaslatokkal találkozunk a törvénytervezetben: elsőként említeném meg a lakásberuházás kedvezményét, amely új lakás vásárlására vagy építésére felvett hitel esetén igényelhető 1994től. Lényege, hogy a felvett hitel törlesz tésére fordított összeg — évi 50000 forintig — az éves összjövedelemből levonható. Ezzel javítható mind a lakosság lakáshoz jutása, mind az építési vállalkozásokon keresztül a gazdaság fejlődése. Látnunk kell azonban, hogy ezen tervezet elfogadásakor a köl tségvetés terhei 1994re csak kismértékben jelentkeznek, hatása későbbi években válik teljessé. Szintén a lakásvásárlás megkönnyítését célozza az a javaslat, amely a lakás célú, vissza nem térítendő munkáltatói támogatás adómentességét tartalmazza, ezzel a tényleges lakásvásárlást ösztönzi.
