Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1194 Az idézet után hozzátehetném, hogy a szocialista termelés céljaival ellentétesen csak egyféle módon lehetett megtakarításokat felha sználni, úgy, ha ezeket az összegeket a magánszféra, a termelő magántulajdon bővítésére fordították. Jelen pillanatban tehát azt kell mérlegelnünk, nekünk, képviselőknek, hogy ugyanazok az illetékkulcsok, amelyek néhány évvel ezelőtt a szocialista tulajdon viszonyok eszközeként a magántulajdon korlátozását célozták, ugyanezek az illetékkulcsok alkalmasake egy magántulajdonon alapuló piacgazdaságban a kívánatos tulajdoni mobilitás megőrzésére és fenntartására. Nyilvánvalóan nem alkalmasak, egy ilyen törvény megszavazásával nyilvánvalóan veszélyeztethetnék azt a célunkat — amennyiben ez a célunk még komoly és őszinte — , hogy Magyarországon széles kistulajdonosi réteg alakuljon ki. Volt olyan képviselőtársam, aki azzal az érvvel próbált lebeszélni a törvényjava slat ellenzéséről, hogy centrumhoz közel álló, jobbközép párt vagyunk, ami azt jelenti, hogy időrőlidőre, jobbratolódásunk megelőzése érdekében olyan törvényeket is meg kell szavaznunk, amelyek a centrumtól balra állók nézeteit is tükrözik. Nem értek egye t ezzel a stratégiával, mivel egy határozott gazdaságpolitikai célt egységes szellemű eszközrendszernek kell szolgálnia. Nem lehet egy időben, egy úton a jobboldali és a baloldali közlekedés szabályai szerint haladni, nem lehet tehát baloldali jellegű egye nlősdiséget szolgáló utópikus szocialista célok megvalósításához kitalált illetékkulcsokat alkalmazni olyan időszakban, amikor le akarjuk bontani az állami tulajdont, saját beruházásra, felhalmozó és vállalkozó magatartásra akarjuk késztetni az állampolgár okat. A kettő összeegyeztethetetlen. Nem lennék igazságos a baloldali gondolkodókhoz, ha nem utalnék az európai viszonylatban nagyon magas hazai illetékkulcsok feudális jellegű jobboldali, polgárosodásellenes hagyományaira. Ezek a hagyományok Magyarországo n több száz évesek. A jogtörténészek előtt közismert, hogy a röghöz kötő feudális korban csak néhány évtizedig volt érvényben — a Dózsafelkelés után — a szabad költözködés tilalma. Ha a jobbágynak földesura felé nem volt tartozása, akkor összvagyona után számítva 10% illeték lefizetése ellenében elköltözhetett. Az illetékteher kijátszása természetesen már az 1600 — 1700as években is "nemzeti sport" volt, ezért a megyei hajdúk rendszeresen vizsgálták a szekerek rakományát, nem titokban költözködőket kapnake rajta cselekményükön? (19.00) Azokat, akik előre elfuvarozzák értékeiket, és csak a lecsupaszított, kiürített porták után fizetnek ily módon 10%ot. A jobbágyfelszabadítás 1848. évi kihirdetése után a császá ri udvar nem tudta elviselni, hogy a költözködő lakosság ne fizessen ki egy olyan tiszta jövedelemtételt, amit korábban kénytelen volt előteremteni. 1850ben nyílt uralkodói parancs vezette be általánosan az átírási és az örökösödési illetéket, és tette fo lytonossá a polgári korban is ezt a feudális jellegű elvonáselemet. Az úgynevezett uralkodóiparancsformával azt is érzékeltetni kívánta az udvar, hogy Ferenc József mint legfőbb hűbérúr, azaz áttételesen mint olyan földesúr, intézkedett, aki személyében m egörökölte a kisebb rangú földesurak megszűnt illetékszedési jogkörét. A feudális joghagyományokat továbbörökítő 1850. évi nyílt uralkodói parancs következtében már a századfordulón is Európa egyik legmagasabb illetékterhét — az osztrák és a francia mellet t — a magyar lakosság viselte. Az átírási illetékek akkori 4,3%os mértékéhez viszonyítva Bajorországban 2%, Poroszországban 1% és a leginkább polgárosult Egyesült Királyságban csak 0,5% volt az illetékteher. A munka és a tőke szabad áramlását már korábban alapelvként tisztelő Amerikai Egyesült Államokban fel sem vetődhetett ilyen jellegű illetékkiszabás gondolata. Ott az ügyvédi és a bejegyeztetési költségeken kívül semmilyen állami illeték nem terhelte meg az ingatlanvásárlók és a lakóhelyváltoztatók pén ztárcáját.
