Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1195 A Trianont követő összeomlás és a költségvetési egyensúlyhiány következtében 5%ra növelték a visszterhes vagyonátruházási illetékeket. Ezt követően a Kormány inkább csökkentette az államapparátus létszámát és bérét, de nem kívánta veszélyeztetn i az államhatalmat is eltartó tulajdonosréteg vagyoni regenerációját. Már az akkori gazdaságpolitikai szakirodalom is bőségesen taglalta a magas illetékkulcsok gazdaságra nézve hátrányos hatásait. Nos, az akkor magasnak ítélt 5%os kulcsok duplájáról kell most döntenie a Parlamentnek, olyan körülmények között, hogy míg az akkori parlament inkább megvalósította az államháztartás akkor is fájdalmas reformját, de adókkal nem veszélyeztette a termelő vagyont, addig most vagyonok termelésből való kivonásáról is döntenünk kell. Történelmi tapasztalat ugyanis, hogy akár az örökösök, akár a lakóhelyükről elmozdulni szándékozók először a termelő tulajdont számolják fel, ha zsebből nem képesek kifizetni az illetékterheket. Nyilvánvaló, ha a most kárpótoltak 810 hektá ros gazdaságát haláleset miatt néhány év múlva milliós illetékfizetési kötelezettséggel terheljük meg, akkor az örökös először az állatállományt, a szállításra is alkalmas gépállományt számolja fel, majd tartalékai felélése után még évekig képtelen lesz ta lajerőutánpótlást biztosító műtrágyák vagy a növényvédő szerek megvásárlására. Műhelyek, üzlethelyiségek öröklése még inkább kikényszerítheti a termelőtevékenység fölszámolását és az ilyen ingatlanok lakásokká vagy szükséglakásokká történő átalakítását. A nyugateurópai hagyományoktól idegen magas illetékkulcsok bevezetése látványosan csődöt mondott a brit munkáspárti és a svéd szociáldemokrata vezetés alatt. A művész- és sportvilág néhány neves képviselőjének az emigrálása ezekből az országokból csak a fe lszínen jelezte azt az óriási tőkekivonási folyamatot, ami milliárdos tételekben felszín alatt évekig érvényesült a gazdaságban, és hozzájárult az alacsony befektetési kedvhez és a növekvő munkanélküliséghez. Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a hírhedett illet éktörvények nem vonatkoztak például a normál lakhatást szolgáló lakóházak örökösödésére. Svédországban, Hollandiában az özvegyek, félárvák és árvák életvitelhez szükséges vagyonrésze illetékmentes, Olaszországban szintén, ha az öröklők egy bizonyos ideig n em adják el ezeket a vagyontárgyakat. Franciaországban nem csupán a közeli hozzátartozók esetében, hanem oldalágon elsőfokú unokatestvérig, illetve azok leszármazottjaiig bezárólag is biztosítanak illetékmentességet egy lakóház és a hozzá tartozó ingóságok értékéig, ha a kedvezményezett ebbe beleköltözik. A hozzátartozók örökösödési illetékeinek a terén eljutunk egy speciálisan magyar jelenséghez, az illetékrendszer családellenes, antiszociális mozzanatához. Az esetleg bárki számára természetesnek tűnhet, h ogy a nálunk fejlettebb vagy polgárosultabb észak- és nyugateurópai országokban a közvetlen hozzátartozók a normál életvitelhez szükséges ingóságokat és lakásingatlant illetékmentesen örökölhetik. Az már kevésbé köztudott, hogy az úgynevezett szocialista elveket retorikai szinten nálunk harsányabban hangoztató országokban, például Romániában kisebb volt a családtagokra háruló illetékteher, továbbá a volt Szovjetunió és Csehszlovákia területén pedig mindössze 1% volt. A volt Német Demokratikus Köztársaságba n csendben, bölcsen alkalmazkodtak az özvegyeket, árvákat illetékmentessé nyilvánító nyugateurópai gyakorlathoz. Olcsó dolog lenne tehát pusztán államszocialista vaskalapossággal magyarázni tulajdon- és családellenes illetékrendszerünk hagyományait, ha ne m ismernénk a feudális korig visszanyúló antiszociális gyökereket. A felsorolt történelmi és nemzetközi példák szerint tehát piackorlátozó intézménynek és az 1850. évi nyílt uralkodói parancs egyenes ági örökségének tekinthető a mai illetékrendszer. A kulc sok javasolt mértékű felemelése megnehezítené a fölös munkaerő eláramlását a munkanélküliséggel sújtotta területekről, állandóan megcsapolná a bürokrácia javára a termelőtőkeállományt. Csak példaként említem, hogy a feudális hagyományoktól mentes Amerikai Egyesült Államokban egy átlag amerikainak életében 18 lakóhelye van, és a lakások többségét az állampolgárok maguk vásárolják meg. A gyors és rugalmas gazdasági alkalmazkodás alapfeltétele a
