Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1186 li kviditási zavarai vannak, vagy helyi adó esetén az önkormányzat valamilyen átmeneti likviditási zavarral küzd, azt majd az év végén lehet megállapítani. Az égvilágon semmiféle garancia az adózó számára nincs, gyakorlatilag e szakasz alapján önök, uraim és hölgyeim, annyi adóelőleget szednek a szerencsétlentől, amennyit akarnak. Aligha hiszem, hogy egy ilyen szabály, mondjuk, az Alkotmánybíróság előtt megállná a helyét… Elképesztő az, ami az adótitok szabályainak apró módosítására vonatkozik. Bizony, bizony, ez egy nagyon sikamlós terület — még akkor is, hogyha jó lenne minél több információval rendelkezni, sokkal, de sokkal óvatosabban kellene a javaslatokkal bánni. Itt ugyanis arról van szó, hogy az adóadatoknak az állami szervezetrendszeren belüli, lényegé ben korlátlan felhasználását teszi lehetővé az ajánlott módosítás. A különböző állami szervezetek törvényben meghatározott feladatai olyan keretjellegűek, hogy a jövőben a nyomozó hatóság vagy a nemzetbiztonsági szolgálat bármely célra bármely adóadatot ig ényelhet. Ez bizony az információs önrendelkezési jogot sérti — megint egy olyan alkotmányos elv, ami valószínűleg nem lesz megvédhető. Nem igazán jogállami megoldás — nem mondom ki, hogy milyen állami megoldás, mert azt nem szeretik a kormánypárti képvise lők, pedig, sajnos, bizony arról van szó, hogy minden garanciális kontroll nélkül áramlanak a személyes és vagyoni viszonyokra vonatkozó adatok a legkülönbözőbb állami szervek között. Azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen hiba. Hogyha legalább a garanciák at megtartanák — nevezetesen az ügyészi jóváhagyást — , akkor egy ilyen kiterjesztett adatfelhasználás talán nem lenne törvénysértő és alkotmányszegő. De hogy az ügyészi garanciát is teljesen elhagyja, és gyakorlatilag szabadon áramoltathatóvá teszi ezeket az adatokat, az, azt hiszem, egyértelműen helytelen. Az meg számomra végképp elképesztő, hogy a pénzügyminiszter részére adóhatósági adat kiszolgáltatását teszi lehetővé a törvény. Könyörgöm: a pénzügyminiszternek nincs, hála a jó istennek — remélem, nem i s lesz — adóhatósági jogköre. Ahhoz, hogy az adóeljárást, az adóvégrehajtást értékelni legyen képes az azért felelős miniszter, az adóztatás aggregált adatainak az elemzésére van szükség, nem az egyes adózók adataira. Mit kezd a pénzügyminiszter Kiss János személyijövedelemadóbevallásának bizonyos adataival? (Derültség az SZDSZ soraiban.) Netán a példatárban akarja itt, a Parlamentben pertraktálni, hogy Kiss János hol sértette meg az adószabályokat? (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Melyik Kiss János? — De rültség.) Megígértem, hogy nem fogok politikai felhangot adni, úgyhogy ezért nem mondtam, hogy, mondjuk, ellenzéki képviselőkkel szemben milyen remekül föl lehet használni az ilyenfajta adatáramlást. Még egyszer hangsúlyozom: nem ez vezet engem. Egész egys zerűen arról szól a történet, hogy teljesen értelmetlen a pénzügyminiszter számára ilyen jogosítványokat adni. Azt hiszem, sértik a jövedelemmel és vagyonnal arányos teherviselés és a jogbiztonság Alkotmányban megfogalmazott követelményét azok a hatalmas ö szszegű — százezer forintos nagyságrendű — bírságok, amelyeket kisebb súlyú mulasztás esetén is ki lehet szabni. Nézzék meg a szabályokat: többször van 50 és 100, illetve több százezer forintos szabály, ráadásul van olyan, hogy ezeket a bírságmértékeket az elmúlt három évben, a minden évben bekövetkező módosítások során harmadszor duplázza, triplázza meg a jogszabályalkotó. Nem igazán hiszem, hogy ettől komolyabbá válik a javaslat. Arról nem is beszélve, hogy ez a kötelezően megkétszerezett bírság bizonyos esetekben, az első esetben 100000 forintot feltételezve, a harmadik esetben már 600000 forintot jelent — méghozzá függetlenül attól, hogy az adózónak az adóztatási kötelezettsége, tehát a potenciális adófizetési kötelezettsége mennyi. Nem hiszem, hogy talp on maradhatnak az ilyen mértékek. Mindent összevetve, tisztelt Ház, nem folytatom tovább. Jó néhány példát lehetne még fölsorolni — illusztrációnak szántam.
