Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1187 Félreértés ne essék: nem vitatom, hogy lépni kell. Azt sem, hogy a szigorítás irányába kell lépni. Önmagában véve ezeket a hibákat elkerülhetőnek és elkerülendőnek tartom, de még egyszer hangsúlyozom: nem ez a megoldás. Ha nem az adóellenőrzés, az információk és a hivatalok egymás közötti együttműködése fogja jelenteni a jövőben a fő irányt, akkor ez zs ákutca. Akkor itt minden évben szigoríthatunk, keménykedhetünk, mindent csinálhatunk — nem lesz igazi eredmény. Ahhoz, hogy ezek a nyilvánvaló hibák kikerülhetők legyenek, természetesen benyújtjuk a módosító indítványokat. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vi nce) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Soós Károly Attila, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Felszólaló: Soós Károly Attila (SZDSZ) SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elhangzott hozzászólások után nekem már kevesebb megjegyeznivaló jut, de én is azzal kezdeném, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt eddig minden évben módosította ez a Parlament — ez a Parlament hozta meg, persze, eredetileg is — : '91ben a LXXXV., '92ben a LXXV I. törvénnyel, és most ismét ezzel foglalkozunk. Az Alkotmánybíróság is hozzányúlt ehhez a törvényhez: 538/B/1991/10. számú, ez év március 31én kelt határozatával megsemmisítette az 1990. évi XCI. törvény 38 — 41. §aiban, továbbá az 1991. évi LXXXV. törvén y 32. § (6) (7) bekezdéseiben, illetőleg a 33. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, amelyek, mint ismeretes, a vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget írták elő. Ezek a sűrű változtatások azt mutatják, hogy az adózás rendjéről szóló törvény nem jó jogszabály, és hogy a változtatásokkal sem lett azzá. Nagy tanulság a jogalkalmazásnak, hogy a rossz jogszabály is jobb, mint a folyamatosan változó jogszabály. Itt azzal a sajátos helyzettel kerülünk szembe, ugye, hogy a folyamatosan változó jogszabályt n em lehet — és tulajdonképpen nem is szabad, nem is érdemes — megtanulni: mire a jogalkalmazó megértené és elsajátítaná, addigra megint megváltozik. Jogállamban lehetőleg el kell kerülni az alapvető rendelkezések sűrű változtatását. Ezért azt kell mondanunk , hogy a törvényjavaslat elvetendő, éspedig annak ellenére, hogy tartalmaz — bár csekély számban — helyes rendelkezéseket is. A javaslat néhány rendelkezése azonban sérti az adózó állampolgárok és jogi személyek jogait, és kiszolgáltatja őket ittott az ad óhatóságok kényekedvének. Mindezek miatt a törvény módosítása így indokolatlan és szükségtelen. Mindezek ellenére nem az az álláspontunk, hogy az adózás rendjéről szóló törvényt nem kell megváltoztatni, hanem az, hogy a '94. évi választások után, alapos e lőkészítés mellett egy teljesen új törvényt kell alkotni az adózás rendjéről. (18.30) Talán nem haszontalan, ha kifejtünk itt néhány gondolatot arról, hogy egy jogállamban milyenek legyenek az adózás rendjéről szóló szabályok. Amióta államok léteznek, pers ze mindig probléma volt az adók behajtása. A régebbi korszakok adóbehajtásai különösen kegyetlenek, embertelenek voltak. A középkorban az adót nem fizető falvakat kollektív bűnösként egyszerűen felégették, a menekülő lakosságot megtizedelték. Ezek a szankc iók a mi korunkra már megszűntek, finomodtak, bár ha az ötvenes évek padlássöpréseire emlékezünk, akkor nem mondhatjuk, hogy mindörökre eltűntek. A mai jogrendszerek is képesek olyan szankciókat hordozni, amelyek az adózókat kiszolgáltatottá teszik, vagyon i romlásukat okozzák.
