Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1184 Bizony, itt már egyet kell értenem Palotás Jánossal — m ondanék erre is egykét példát — , néhány esetben lehetnek alkotmányossági kételyek is. Nem merek nagyon határozottan alkotmánysértésről beszélni, mert rögtön feláll államtitkár úr, és kikéri magának. De azt gondolom, ha ezeket a gyanús pontokat — amelyekre , hangsúlyozom, szeretnék majd visszatérni — nem sikerül módosítani a vita vagy a módosító indítványok során — üdvözlöm, ha itt van nyitottság, ez is egy újfajta stílus lenne, eddig nem nagyon lehetett ezt tapasztalni — , ha tehát a módosító indítványokkal nem sikerülne kivédeni ezeket az inkriminált helyeket, akkor azt kell mondanom, bizony, az lenne a célszerű, ha a köztársasági elnök úr a törvény kihirdetése előtt előzetes normakontrollt kérne az Alkotmánybíróságtól, mert néhány nagyonnagyon veszélyes po nt van. Sajnos, azok a szép alapelvek, amelyekről az expozéban hallottunk, két ponton biztosan nem teljesülnek. Egyébként valóban szimpatikusak és érvényesítendők lettek volna ezek az alapelvek. Az egyik a végrehajthatóság. Sajnos, több ponton vannak olyan összehangolatlan instrumentumok a törvénymódosítási indítványban, amelyek miatt azok nem lesznek végrehajthatók. Természetesen erre is szeretnék majd példát mondani. A másik ügy — amit, úgy érzem, nem sikerült igazán következetesen érvényesíteni — a túlha jtás egyik szimptómája ez, esetenként a "bírságolunk a bírságolásért" l'art pour l'art elve is megjelenik a törvényjavaslatban. Nem vitatom, hogy nem ez volt a szándék, de bizony, néhány esetben a végeredmény ez. Egy kifejezetten veszélyes és rossz irányt látok — és ezt el kell mondanom — , ez pedig úgy szól, hogy rendkívüli módon megszigorítjuk az adminisztrációs kötelezettségeket, majd azokat, akik ezeket a megszigorított adminisztrációs kötelezettségeket akár a legkisebb mértékben is megszegik, óriási mér tékű bírsággal sújtjuk. E kettő együtt jelenti számomra a meghirdetett alapelv megsértését. Nem szívesen mondom, de ad absurdum még az is elképzelhető, hogy a rendszer ily módon történő átalakítása nem is elsősorban az adóellenőrzést fogja az APEH célpontj ának középpontjába helyezni, hanem az adminisztrációs kötelezettségek megszegését. És a 100000 forintos nagyságrendű bírságokkal gyakorlatilag, bizony, óriási bevételekre lehet szert tenni. Hogy aztán ennek valóban mi lesz a konzekvenciája a túloldalon, a vállalkozások oldalán, azt érdemes mérlegre tenni. Azt hiszem, a görcsös erőlködés hátterében egy picit az a jó felismerés is meghúzódik, hogy szigorítani, gyarapítani kell az eszköztárat, de önmagában ettől igazán nem lehet azt várni, hogy ez az óriási pr oblématömeg megszűnjön, az adómorál megjavuljon, az adókikerülés valójában elkerülhető legyen. Az előterjesztők is biztos tudják, hogy ehhez legalább három dologra van szükség. Az első: jó és stabil adótörvényekre. Nincs nekünk ilyen, se jó, se stabil. Min den évben változtatjuk, rángatjuk, és ebben teljesen egyetértek Palotás Jánossal. A második: csökkenő terhelés, amire egész egyszerűen ebben a költségvetési helyzetben, ekkora adókikerülés mellett valóban nincs esély. És végül a harmadik: más módszerek az adóellenőrzésben. Itt, e törvénymódosításnál ez utóbbit kellene — azt hiszem — isten igazából megszívlelni. Miről van szó? A legfőbb ideje, tisztelt Ház, hogy az a soksok éves gyakorlat, ami bizonyos körülmények között a nagyvállalati korszakban működhete tt jól, az a mai viszonyok között már ne működjön. Azaz a rendszeres, időszakonként visszatérő, totális ellenőrzéseket fel kellene váltani a jól kiválasztott, az információk feldolgozásán alapuló, váratlan célellenőrzések sorozatával. Az eredményre vezethe t. Igaz, ennek az a feltétele, hogy az adóhatóság képes legyen feldolgozni, értékelni és hasznosítani azt a tömérdek információt, amely különböző adózóktól különböző adónemekre vonatkozóan hozzá beérkezik. Ez nem könnyű, ennek nyilván vannak szervezeti, gé pesítési, feldolgozási és más feltételei. De a fő irány biztos, hogy ez. Hogy ez mennyire nem megy, arra jó példa volt az év eleji áfavisszatérítésekkel kapcsolatos cirkusz. Ha a különböző adatokat jól kiválasztott szempontok szerint csoportosítják és ért ékelik, akkor ki lehet jelölni azokat a szakmákat, szakmacsoportokat,
