Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓSA ANDRÁS (Kisgazda)
1181 ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Most megadom a szót Kósa András kisgazda képviselőtársunknak. Felszólaló: Kósa András (Kisgazda) KÓSA ANDRÁS (Kisgazda) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képvi selőtársaim! Bármennyire is igaza van Palotás képviselőtársamnak, mindaddig, amíg nincs más törvény vagy nincs egységes törvényjavaslat, addig nem tud a Kormány mást tenni, éppen a változó körülmények miatt, mint hogy időről időre benyújtja azokat a módosí tásokat, amelyekkel mégis valahogy ez az egész rend működtethető. Kétségtelen, hogy olyan időket élünk, amikor változnak a gazdasági feltételek, a jogi környezet, és ezt figyelembe kell venni, módosításokat kell végrehajtani, valóban úgy, ahogy az előterje sztés elmondja, hogy azokat a jogsértéseket elkerüljük, valamint szigorítsuk az adózás fegyelmét. Itt már szó volt róla, nem kívánok kitérni rá, hogy milyen könnyen és milyen módszeresen lehet ezeket a köztartozásokat elkerülni. Megjelennek a gazdasági éle t színterein különböző szervezetek, vállalatok, és ellenőrizhetetlenek, természetesen éppen azért, hogy elkerüljék az adófizetési kötelezettséget. Nemcsak olyasmiről van szó, mint amit mindketten említettek, hanem olyan cégek alapításáról is, amelyek ugye különböző kapcsolt vállalkozásokat hoznak létre, és különböző folyamatos pénzügyi és tőkeáthelyezéssel különböző tranzakciókat végeznek, és kihasználják azokat a jogszabályokat, amelyek ténylegesen fennállnak, hiszen tudjuk, hogy a jogalkotás egy meghatáro zott időre szól, bizonyos mértékig zárt, a változtatások pedig a gazdasági életben sokszor arra ösztönöznek egyes vállalkozókat, hogy ezeket a réseket, lehetőségeket a maguk javára kihasználják. Jelentkezik az is, amiről itt az államtitkár úr is szólt, hog y sokan a köztartozással finanszírozzák működésüket, hiszen ez a legolcsóbb, nem kell kamatot fizetni, és ha rájönnek, akkor majd valahogy elrendezem a kérdést, vagy időben visszautalom. Itt természetesen ki kell térnem arra, hogy gátat kell vetni a jogosu latlan adóvisszaigényléseknek, hiszen jelenleg a jogosulatlan igénylők kockázata csupán abban rejlik, hogy végső soron nem jutnak a kiutalt összeghez. Nagyon helyesen érez rá a javaslat arra, hogy számos esetben az adóalanyok előre bekalkulálják az üzlet — úgymond — költségeibe azokat a bírságokat, amelyeket a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség megsértéséért rónak ki rájuk. Itt meg kell említenem, hogy a rendeletben fontos volna pontosítani, hiszen a törvény arról szól, hogy amennyiben az adózó számla, illetve egyéb okmánykiállítási kötelezettségét nem teljesíti, első alkalommal 100000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. A javaslat nem differenciál abban, hogy az illető egyéni vállalkozó vagy társaság; véleményünk szerint a gazdálkodás volu mene miatt a tervezett bírság összege, mértéke egységesen nem értelmezhető. (18.00) Valóban szükségét érezzük annak, hogy meg kell gátolni a jövedelemszerző tevékenységet különböző szankciókkal, akár az üzlet vagy telephely átmeneti lezárásával. Azonban it t is sok kérdést tisztázatlanul hagy maga a javaslat. Tegyük fel, hogy van egy áruház jellegű szakosított üzlet, és ott valahol nem adnak nyugtát; az egész áruházat be kell zárni. Különböző részlegek vannak, valamelyik részleg törvénytelenül jár el, emiatt nyilvánvaló, az egész üzletet nem lehet bezárni. Megítélésünk szerint választási lehetőséget kellene adni az adózónak, bizonyos kaució letételével. Ebben az esetben például a harmadik alkalom után 100000 vagy ennél nagyobb összegű kauciót köteles volna le tenni, és ha a mulasztás bekövetkezik, akkor ezt a bírságra lehetne fordítani, és egyéb bevételként az államháztartás javára könyvelni. Ha pedig nem történik ilyen, akkor az összeget visszakaphatná, legfeljebb a kamata lehetne a kezelési költség. Számos ma nipulációs lehetőséget jelent az adóalanyok számára a pontatlan vagy valótlan adat bejelentése. Ezáltal nem egyszer nyomon követhetetlenné vagy fellelhetetlenné próbálnak lenni — itt
