Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1179 az átlag, akkor abból ne az állam kedvéért, ne az állami elvárás és a bürokrácia kedvéért dolgozzunk soksok órát. A 14 órának már értelme kell hogy legyen, és ezt az értelmet többek között ebben a tisztelt Házban lehetne megtalálni vagy megkeresni a feltételrendszerét. Az egész előterjesztés — ha nem is túl erős szavakkal, de — folyamatosan, a bevezető gondolattal összhangban jelzi azt, hogy ebben a társadalomban még mindig nagy vagy egyre erősödik az adókikerülés. Nagyon sokan szándékosan csalnak, s zándékosan öncsődöket hajtanak végre. Nekem fel kell lépni, hogy aki csődbe ment és tartozik más személyeknek, az nem érdekes a jogalkotó szempontjából, de ha úgy ment csődbe, hogy a köztartozásainak nem tett eleget, abban az esetben vezető tisztségviselés t nem tölthet be a következő 12 évben új gazdasági vállalkozásban. Mondjuk alkotmányosan is aggályos ez a megközelítés, mert valahol az államnak való tartozásnak, a köztartozásnak egy ilyen preferenciát ad, márpedig ezek az évtizedek, ha államtitkár úr es etleg nem tudja, én tudom, hogy leteltek. Ennek a megkülönböztetési rendszernek vége van. Ha indokolt, hogy a csődbe ment vállalkozások esetében vezető tisztségviselői tevékenységet két évig ne lehessen betölteni, akkor nemcsak abban az esetben indokolt, h a állami köztartozása volt, hanem abban az esetben is, ha egyetlen kisvállalkozás számláját nem egyenlítette ki. Márpedig azért ment csődbe, mert nem tudta a számláit kiegyenlíteni. Ezért sokkal egyszerűbb, ha ebben az esetben úgy fogalmazzuk meg a jogalko tásnak ezt a mondatát, hogy aki csődbe ment, annak a vállalatnak a vezető tisztségviselője a következő két évben cégben vezető nem lehet. De ebből az államot, a pénzügyi kormányzatot, az adózást kiemelni egyfajta uszítás a gazdaság szereplőivel szemben, és én ezt hibának tartom. Hibának tartom különösen egy olyan környezetben, amelyben egy sikertelen gazdaságpolitika sikertelen kormánya terjeszti a Parlament elé ezt a javaslatot. Szeretném elmondani a tisztelt Házban — talán nem mindenki számára nyilvánvaló — , hogy egyetlen állami vállalat, mondjuk a MÁV tartozása az adóhatóságnak, társadalombiztosításnak és a gazdaság szereplőinek több, mint az összes magánvállalkozás, az öszszes kis, közép- és nagy magánvállalkozás együttes tartozása. Tehát egyetlen állam i cég ebben az esetben többel tartozik, nagyobb felfordulást okoz a társadalombiztosításban, nagyobb felfordulást okoz az adórendszerben, a hitelkonszolidációban és a tartozások területén, vagy az adózás befizetésében, mint a gazdaság összes többi, nem áll ami tulajdonú szereplője. A szénbányák együttes tartozásai körülbelül ugyanebben a nagyságrendben vannak. Tehát ha érdemben lépni akarnék kormányzati pozícióból, azt gondolom, hogy kicsit söpörgetnék a házam előtt. Megnézném, hogy hova milyen szakembereket nevezek ki. (17.50) Kicsit tulajdonosi jog alapján rendbetenném azokat a cégeket, amelyekkel a köztartozások, a banki hiteltartozások, a tbtartozások, az adótartozások 253035%a — egyetlen cég esetében — rendeződésre kerülne. Tisztelt képviselőtársaim! Itt, a Parlamentben az elmúlt hónapokban most már visszatérően találkoznak általában az ipari tárca előterjesztésében azzal, hogy hogy kell százmilliókat, milliárdos köztartozásokat elengedni parlamenti segédkezéssel néhány cég esetében, hogy az adott cég et megmentsék. Fel sem merül, hogy ezek a cégek nem biztos, hogy eredményes gazdasági tevékenységükkel hozták ki ezt a rendkívüli tartozást. És ezeknek a cégeknek a százmilliós tartozásai több tízezer egyéni kis- és középvállalkozás együttes tartozását jel entik. Abban a körben másról sem szólnak a kormányzati nyilatkozatok, mint hogy csökken az adózási fegyelem, másodgazdaság van, kijátsszák, kereskednek, lopott áru, áfát kerülnek, jogtalan áfavisszaigénylésekre kerül sor, mennek ki az információk, mert a felelősséget áthárítani igen, felvállalni azt talán nem tudom. Én azt hiszem, hogy ezen a stíluson egy sikeres gazdaságpolitika reményében egyszer majd változtatni kell. Az ebben az évben elénk kerülő adózási, pénzügypolitikai jogszabályok — legyen az a költségvetés, az adózás rendje, a különböző adótörvények — még nem ezt az időszakot
