Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak

1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÓTH SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:

1173 felszólalásomban, hogy ellentétes azzal a testilelkierkölcsi habitussal, amelyben itt leledzünk

— legalábbis elhatározott szándékunk szerint

—

, amely alapján a tisztelt Házba kerültünk, és ezt

t

ekintetbe véve ez a törvényjavaslat ezzel ellentétes. Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm, hogy

meghallgattak. ELNÖK (Dornbach Alajos)

: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitáját elnapolom. Folytatására

várhatóan jövő heti ülésünkön

kerül sor. Most, kérem, hallgassák meg a jegyző úr bejelentését. Bejelentés: Tóth Sándor jegyző TÓTH SÁNDOR jegyző: Bejelentem, hogy 1993. október 27én, szerdán, délelőtt 11 óra 30 perckor Nagy György

republiká

nus politikus tiszteletére emlékfa és emlékpad elhelyezésére kerül sor a Városligetben, a

Vajdahunyad vár előtti területen. Köszönöm. ELNÖK (Dornbach Alajos)

: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szünetet rendelek el. Kérem, hogy 5 ó

ra 15 perckor pontosan foglalják el a helyüket. (A szünet 16 óra 57 perctől 17 óra 19 percig tartott.

— Az elnöki széket Vörös Vince foglalja el.

— Vörös Vince) Képviselőtársaim! Kérem, foglalják el a helyüket, folytatjuk munkánkat. Soron következik az

adó

zás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája.

Az előterjesztést 12183as számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót dr. Becker Pál államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Dr. Becker Pál pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma már nemcsak a szűk szakmai körökben, hanem a

széles nyilvánosság előtt is ismert, hogy a magyar gazda

ságon belül a fekete, illetve a szürkegazdaság aránya milyen nagy. Jövedelmeket titkolnak el a jövedelemtulajdonosok, s ezek a

jövedelmek elkerülik a társasági nyereségadót, a személyi jövedelemadót, vagy pedig már a

jövedelem keletkezésekor a különböző f

orgalmi adókat. Nehéz megbecsülni ennek az összegét, hiszen eltitkolt jövedelemről van szó, tehát

értelemszerűen nincs igazán információnk róla. Szakértői becslések mégis körülbelül 250500 milliárd forintra teszik ezt a jövedelmet. Csak példaként hadd mon

djak két számot. 1992ben a főfoglalkozású egyéni vállalkozók átlagosan évi 156000 forint után fizettek adót. Ugyanebben az

évben az alkalmazottak 250000 forint után fizettek adót. Ez az adóstatisztikák tükrében azt jelenti,

hogy 1992ben a tisztes jólét v

agy ne adj' isten, a meggazdagodás útja az alkalmazotti státus volt,

nem pedig az, hogy valaki vállalkozásba kezdett. Ennek ellenére szeretném leszögezni, hogy meggyőződésem szerint hibás az a nézet és hibás az a

gondolkodásmód, amely a vállalkozók és az a

dócsalók közé egyenlőségjelet tesz. Ez nincs így, és azt

hiszem, hogy ezt a tisztességes vállalkozók nevében is kikérhetem. Ugyanakkor nem tagadható tehát, hogy vannak eltitkolt jövedelmek. Az adózás rendjéről szóló,

az önök asztalán fekvő törvényjavaslat

azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ezeket a jövedelmeket minél

inkább csökkentse és valamilyen útonmódon beterelje az adózási csatornákba. Melyek voltak az alapelvek, amelyeket követtünk a kidolgozás folyamán? Négy alapelvre támaszkodtunk. Ezek közül az e

lső, hogy olyan indítványt tegyünk le a Ház

asztalára, amely végrehajtható. Meggyőződésünk ugyanis, bár lehet, hogy adótechnikai szempontból