Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
1168 tranzitszerepünk fejlesztése egy nagy eszköz lehet ahhoz, hogy végre a magyar gazdaság tartósan növekedni tudjon. Tisztelt Ház! Elismerve, hogy sok módosítást igényel ez a törvénytervezet, nézzünk szembe a módosításo k tömkelegével — 600800 módosításról, módosítás lehetőségéről esik itt most szó. Ezt türelmesen végig kell tudni csinálni a Parlament apparátusának. Mégis arra szeretném felhívni képviselőtársaimat, hogy segítsük elő, hogy ez a kamarai törvény még ebben a ciklusban megszülessék, és ne halasszuk a jövőre. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Kőrösi Imre, független képviselő úr. Felszólaló: Dr. Kőrösi Imre (független) KŐRÖSI IMRE, DR. (független) Elnök Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! Én komolyan mondom, hogy élvezettel és figyelemmel hallgattam valamenynyi képviselőtársam fölvetéseit mind a támogató kérdésekben, mind az ellenző kérdésekben, és ittott még a nem teljesen, egészen állást foglaló kérdésköröke t fölvető képviselőtársaim véleményét is valamilyen útonmódon úgy látom, hogy szükség volt, hogy elhangozzék. Azt látni kell — és ez saját véleményem — , hogy ez a gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat rendkívül megkésetten érkezett a Parlament elé, m ert ha emlékezünk rá, ennek a jogalkotási rendünkben, jogalkotási tervünk szerint már 1991 első félévében meg kellett volna születnie. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági élet szereplőinek kusza érdekviszonyai miatt keletkezhetett az a káosz a magyar gazdaságban , amelyik egy jól működő kamarai rendszerrel egészen bizonyos, hogy nem történhetett volna meg. Én most az elmenő Balsai István igazságügyminisztert nem akarom megdicsérni, mert lehet, hogy kettétörném a pályafutását (Derültség.) , de az egészen bizonyos, hogy ez a hosszú előkészítés egy viszonylag jó törvényjavaslatot szült, és ennek pedig — annak ellenére mondom, hogy rendkívül hosszú törvényjavaslatnak tűnik, de hiába mondanánk, hogy hosszú, tudniillik három kamaráról van benne szó — a specifikumot is k ellett a keretszabályok mellett, hogy mondjam, ittott szabályozni. Tehát én azt mondom, hogy a jelenlegi viszonyok mellett is, ha kis módosításokkal — amelyekre a legvégén visszatérek — a Ház ez évben erre sort kerít, akkor rendkívüli mértékben javítja a gazdasági törvénykezéssel kapcsolatos bizonyítványát, mert ebben — elsősorban az agrárágazat területén — mérhetetlenül nagy lemaradások vannak. Érzem azt, hogy többek fölvetik, hogy itt az érdekvédelmi törvénynek már meg kellett volna születnie. Nagyon jó l tudom, hogy szükség van érdekvédelmi törvényre, de ez nem olyan ok, ami miatt arra gondoljunk, hogy ne tárgyaljunk egy közjogi és megszületendő kamarai rendszerről, s hogy magyarul mondva: az érdekviszonyok továbbra is ilyenek — teljesen keszekusza és át világíthatatlanok — legyenek. Az agrárvonalon két dologban egészen bizonyos, hogy különbözik mind a két másik közjogi kamarától; ez pedig az, hogy az agrárgazdaság biológiai, időjárási tényezőktől befolyásolt, és itt van a legkeményebb protekcionista világ piac. Ebben a szituációban tudomásul kell venni, hogy az agrárágazat a legkeményebben szabályozott egész NyugatEurópában, hisz ha valóban ütközés van az Egyesült Államok jogrendszere és a kontinentális jogrendszer között, az pont az agrártámogatások rends zere. De még mindemellett a sajátosságok mellett, ha még ez mindig jól működik, a spontán piac képtelen azt az időjárási, azt a biológiai ciklust követni, aminél azt lehet mondani, hogy a legnagyszerűbb technológiával, a legjobb szakértelemmel vég- zett mu nka is — egy rossz időjárás esetén — 20 — 40%os vagy még nagyobb termésátlagkiesést és ezáltal hiányt keletkeztethet. Ez messze nem az a terület, amely állandó jelleggel tervezhetően alakítható. Viszont hogyha ezek az érdekviszonyok spontán módon rendeztet nek a piaccal, akkor előállhat az a helyzet, hogy az előző évben hiány keletkezik, majd a következő évben a paraszt, a parasztság kompenzálja a hiányt, és ezek után egy ismételt hiány keletkezik a piacon.
