Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
1169 Tehát magyarul mondva: egy jól működő közjogi kamar ával, egy jól működő piacszabályozással a rendszer működőképes. Ellenkező esetben — ezt hadd mondjam el — oda jutunk, ahova már ma, tisztelt képviselőtársaim, a magyar agrárpiac került. Sajnálatos módon teljesen szélsőséges és kiszámíthatatlan, információs zegény az egész magyar agrárgazdaság, és ha rajta keresztül nézzük meg, hogy mi történt az elmúlt három és fél évben vagy az azt megelőző öt és fél évben, akkor láthatjuk, hogy a termőalapok olyan leépülése keletkezett, ami után keresleti piac állt elő; és ha most megnézzük, nagyon rossz jóslatokat nem akarok tenni, de az élelmiszerárak alapvetően az elmúlt másfélkét évben nagyonnagyon rossz irányban mozdultak el, mégpedig az emelkedő árak irányában. Én tárgyaltam több kamarával, több agrárkamarai képvise lővel, mindenütt azt javasolták, hogy egy erős közjogi kamara legyen, de ezt Bonntól Párizsig mondják, mert ők is a közös piaci integrálódásba az erős, kötelező tagságú kamarán keresztül jutottak. Az megint más kérdés, hogy nagyon egyetértek: ez nem egy be fejezett állapot. Nyilvánvaló, hogy a jogfejlődés vagy a piaci viszonyok, a piaci viszonyok szereplőinek gondjabaja után átalakulhat ez a kamarai rendszer, de meggyőződésem, hogy a kamarai törvény hiányában 1994ben további káosz, és további érdekvédelmi és köztestületi képviseleti jogosítvány nélkül kiszámíthatatlan folyamatok indulhatnak el az ágazat területén. Azt azonban szeretném elmondani, hogy az előttem elhangzó kérdéskörökben többször érdekviszonyok ütköztek: a volt szervezet újraalakulása vagy ép pen a szervezet elfoglalása az új, átalakuló struktúrában problémaként vetődik fel. Az meggyőződésem, hogy az agrárágazat területén ezek a problémák — a lényegesen nagyobb gondbaj miatt — nem jelentkeznek ilyen pregnánsan, és meggyőződésem, hogy ez a törv ényjavaslat úgy módosítható, hogy egy törvénycsomagmódosítással, természetes formájában, egy viszonylag jól működő kamarai törvényt tudjunk elfogadni. Nyilvánvaló, hogy vertikális kamara felé kell törni, vertikális kamara mellett kell állást foglalni, és — itt már továbblépek a kötelező tagságnál vagy a nem kötelező tagságnál — olyan módon, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszergazdaságban a döntően földolgozó ágazatoknak a majdan megalakuló agrárkamarákhoz kell tartozni. Ez egy bizonyos választási rends zert enged bizonyos iparágaknak — mondhatnám: a multinacionális cégeknek, vagy mondhatnék egy dohánydolgot, ami nem is kell, hogy az agrárkamarához tartozzon, döntsék el a szereplők, hogy ez a mezőgazdasági vertikum alá kívánja szervezni magát vagy éppen e gy másik munkamegosztásba. Ezzel azért is csínján kell bánni, mert ha mindenki, a jelenlegi törvény szerint kötelezően, a mezőgazdaság területén lévő földolgozó iparágak az agrárkamara alá tartoznának, akkor menten a minisztériumok közötti hatásköröket ki kellene igazítani, mert így is üres eléggé a Földművelésügyi Minisztérium és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium a létrehozott nagy szervezet miatt, de ezek a szervezeti átalakulások teljes mértékben a hatásköröket módosítanák az ágazati minisztérium rés zéről. (16.40) Egyetlenegy gondolattal szeretném befejezni. Megdöbbenve olvastam a múlt héten a Pesti Hírlapban, hogy bizonyos körök milyen goromba módon ócsárolják a kamarai törvény tervezetét. Érdekes módon az MDF kereteiből érkezett ez az otromba támadá s. Megjegyzem, névtelenségbe burkolózik. Egyszerűen nem értem meg az okát. Tudniillik nem akarom nagyon megdicsérni a Kormányt, de az utóbbi három év egyik legjobb törvényjavaslatát terjesztette elénk. Azt szeretném önöknek mondani, hogy ha bármilyen okból , bármilyen egyéni okból vagy bármilyen ambíció miatt a kamarai törvény nem születik meg 1993ban, nagyonnagyon furcsa állapot fog előállni; továbbiakban is egy rosszul szervezett, alulinformált gazdaság megfelelő érdekvédelem nélkül, megfelelő közjogi te vékenység, megfelelő piacszabályozás nélkül fog működni. Hiába akarunk tízmilliárdokat költeni a rosszul működő agrárpiacra, tudomásul kell venni, hogy egész NyugatEurópában több ezer milliárdos a támogatási rendszer, és meg kell nézni, hogy
