Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
1141 tiszthelyetteseinket. Emberfeletti volt, amit produkáltak, emberfeletti volt, hogy a helyükön vannak, ezért tisztelet illeti őket. Ha már eddig nem tettük meg, most meg kell tenni. Remélem — bár kétharmados a törvény — a törvényt meg fogja hozni ez a Parlament. Arról talán már nem is kell beszélni, hogy a gazdasági élet bármely területén a rendezetlenség, a törvénynélküliség komoly fenna kadást okozhat. Nem kell különösebben részletezni — hadseregről van szó, fegyverről van szó — : ilyen terület törvény nélkül, rendezetlenül. Azt hiszem, ha ezeket a gondolatokat hallják — nemcsak a Parlamenten belül, hanem széles ez országban — , akkor talán sikerült, ha nem is teljes mértékben, egy kicsit megértetni azt, hogy nekünk most itt nagyon fontos ezt a törvényt normál keretek között meghozni. Azt sokan elmondták, hogy több dolognak is meg kell felelni, és ez sokszor nehezen összeegyeztethető. Meg ke ll felelni azoknak a demokratikus elvárásoknak, amit egy mai demokratikus Európában, egy demokratikus politikai berendezkedésű országban egy honvédelmi törvény szabályozhat. Hiszen az a kiskatona, aki bevonul katonának, hál'istennek egy demokratikus államb an él, egy békés államban él. Olyan civil társadalomból megy be katonának, ahol a polgári jogok és az életkörülmények — ma már elmondhatjuk — minden nehézségünk ellenére demokráciát biztosítanak számára. Ha ez a fogékony, minden iránt érzékeny fiatal bevon ul katonának, és nem ezt a demokratikus körülményt, nem ezt a demokratikus megfelelést találja a honvédségnél, káros következményekkel jár. A nagy gondunk csak az, hogy beépítsük ezeket a demokratikus pontokat és feltételeket a törvénybe. Ne ütközzön akadá lyába annak — és itt van a nagy gondunk — , hogy a törvény mindezek ellenére biztosítsa azt, hogy a honvédség képes legyen a feladata ellátására. Ez a kis keskeny határmezsgye, amin végig kell mennünk. Építsünk be minden demokratikus elemet, akár a bevonulá s, akár a leszerelés, akár a tisztek, legénység kapcsolata, akármilyen összefüggésben is taglalva, s ugyanakkor ez a honvédség, ismerve a kiskatona, a tisztek és tábornokok jogait, működőképes legyen, feladatának megfeleljen. (12.40) Talán ezek okozták azo kat a technikai nehézségeket, amiért így elhúzódott, és ennyi szempontot figyelembe véve kellett többek között a hatpárti egyeztetéseket lefolytatni, majd itt a Parlamentben a viták folyamán egyeztetni. Ezért van benn a sok törvénymódosító javaslat, de azt hiszem, hogy egy reális kompromisszum született. Ami technikai részletnek tűnik, de igen nagy viharokat kavart, és itt már ellenzéki és kormánypárti részről nem volt azonos a megítélés, pontosan tudjuk: az egyes pozíciók felelőssége, jogköre. Ki kell mond ani azt, hogy a honvédségnél a főparancsnokság fölállítása és a főparancsnok kinevezése, valamint a honvédelmi miniszter egymásmellettisége bizony működési zavarokat okozott, illetve okozhatna olyan helyzetekben, amikor a honvédségnek egy feladatot el kell látni. Nem lehetett vitás, és nem lehet kérdéses, hogy pontosítani kellett a miniszter felelősségét és jogkörét. Sok kompromisszumos egyeztetés árán — úgy gondolom — ebben a törvényben eljutottunk egy olyan pontig, ami mindenki számára elfogadható, és a h onvédelmi miniszter kezébe olyan eszközrendszert, olyan lehetőséget adott, hogy megfelelhessen annak, aminek meg kell felelnie. Ugyanilyen kérdés volt tulajdonképpen a köztársasági elnök szerepe, bár az Alkotmánybíróság határozata erre nekünk bizonyos útmu tatást adott, amelynek értelmezésében ugyan különbségek voltak, de a honvédelmi törvény kapcsán úgy érzem, ez a kérdés megoldást nyert. Megoldást nyert a védelmi terv köztársasági elnök általi aláírásával, és azt hiszem, hogy ez nem fog gondot okozni. Nagy on nagy kérdés, nagyon nagy probléma volt az, hogy jelenleg a fegyveres erők alkalmazásához az Országgyűlés kétharmados hozzájárulása szükséges. A Kormány, amely felelős Kormány, amelynek feladatai vannak az országot ért váratlan betörés és támadás esetén, ehhez a feladathoz, e felelősségnek való megfeleléshez igenis bizonyos jogköröket a Kormánynak meg kell és meg kellene adni. Erre vonatkozott az a kompromisszum és egyezség, illetve eredetileg
