Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
1138 Folytatjuk a felszólalásokat. Megadom a szót dr. Gaál Antal képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Gaál Antal (MDF) GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi törvény általános vitájában a fölszóla lók, mind a kormánypártiak, mind az ellenzékiek hangsúlyozták a törvény rendkívüliségét, és mint Mécs Imre képviselőtársam mondta, súlyában és tartalmában az államélet szinte minden területére kiterjed a törvény hatálya, alkotmányhoz közelinek említette — azt hiszem, ezekkel a gondolatokkal én is egyetérthetek. (12.20) Van azonban egy olyan vonatkozása a honvédelmi törvénynek, ami a rendkívüliség mellett a rendhagyóságát jelenti. Én azt hiszem, erről igen kevés szó esett e Házban, az általános vita eddigi h ozzászólásaiban. Rendkívüliségét szeretném kidomborítani, és amikor a rendhagyó voltáról beszélek, azt hiszem, kiegészítés lesz azokhoz, amik elhangzottak kormánypárti részről. Az a tény, hogy kétharmados a törvény, önmagában is kiemeli a jelentőségét, his zen tudjuk, hogy ebben a ciklusban, ahhoz, hogy ez a törvény megszülethessen, igenis szükség van az ellenzéki oldal szavazataira, és sok vonatkozásban ez magyarázza azt, hogy ilyen hosszú ideig elhúzódott a törvény megalkotása. Rendhagyó voltát azzal szere tném kezdeni, hogy bármely törvény esetében, amely az élet bármely területét rendezi — példaként említhetnék egy olyat, hogy a vasútról szóló törvény — a társadalom részéről a hozzászólások egyrészt szakmai jellegűek, közvetlenül a szakmában érintettek rés zéről, másrészt nagyobb, szélesebb körben azok részéről érkeznek, akik valamilyen formában megélik azt a területet: vasútra szükség van, vonattal utazni kell. A szakmabeliek úgy érzik, szükséges, hogy működésükhöz meglegyenek azok a keretek, amelyek normál is körülményeket teremtenek a vasút működéséhez. Amikor a honvédelmi törvényről beszélünk — és itt szeretném a rendhagyóságát kiemelni — , már ez az első megközelítés is egész más képet mutat minden más törvényjavaslathoz képest. Nekem személyesen mint orsz ággyűlési képviselőnek olyan tapasztalataim vannak, hogy amikor egy adott törvénnyel kapcsolatban megkerestek, véleményt mondtak az állampolgárok, elmondták például a nyugdíjtörvénynél, hogy 4% helyett 6% lenne jó, a másik törvénynél, egy mezőgazdasági tör vénynél azt, hogy milyen szempontokat vegyünk figyelembe. És amikor a honvédelmi törvény kapcsán szólnak az országgyűlési képviselőhöz, a törvényalkotóhoz — szeretném hangsúlyozni: van köztük közéleti személyiség is, polgármesterek, iskolázott emberek — , s zámtalanszor visszahallom — és azt hiszem, sokan vagyunk így — , hogy egyáltalán hová helyezik el a honvédséget, egyáltalán szükség vane ebben az országban honvédségre. Anélkül tehát, hogy részleteibe mennénk a törvénynek, hogy hogyan szabályozza, megkérdő jelezik a honvédségnek, a fegyveres erőknek szinte a létét is. Ekkor — egy kis kitérővel — végig kell gondolnunk azt, amit a biztonságpolitikai alapelveknél, majd utána a honvédelmi alapelveknél elmondtunk. Elmondtuk ebben a Házban — hallható volt a televí zióban, olvasható volt az újságban — , és lám, bármennyire hangsúlyoztuk — én is, igénybe véve a jelenlévők és a tévénézők figyelmét, közel húsz percig beszéltem a biztonságpolitikai alapelveknél — , mégis, valahogy nem jutott el az emberekhez. Nem jutott el az emberekhez az, hogy miért kell Magyarországon 1993ban honvédségről beszélni, miért kell honvédelmi törvényt alkotni. Azt hiszem, egykét mondattal fel kell idéznünk azokat az alapmomentumokat, amelyek szerint mi elhelyezzük a honvédséget.
