Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
1129 szempontjairól nem folyt. Nem tudom, hogy ki tud közös séget vállalni a számára teljesen ismeretlen módon végrehajtott konszolidációs folyamatokkal; én a magam részéről biztosan nem. Hadd tegyem hozzá, a '92es konszolidációs folyamatokról megjelent hírek alapján kijelenthetem, hogy stratégiájában elhibázott v olt, hiszen alapvetően a banki folyamatok konszolidációját tűzte ki célul, a bankok pedig — amíg a mögöttük lévő rossz adós vállalatok konszolidálására nem kerül sor — hiába konszolidálódnak. Ez egy teljesen téves stratégia volt. Most már, mintha a Kormány is felismerte volna ezt, és kezdené mondani azt, hogy valahol a bankok adósai körül kellene szétnézni; az elsődleges folyamatokban csináljunk valamilyen feljavítást, és ezt követően hajtsuk végre ezen keresztül a bankok konszolidációját. (11.40) De ha elh ibázott volt a stratégia, akkor több mint 100 milliárd forint sorsát kereshetjük a következő években. Ebből az előterjesztésből ma egyértelműen érzékelhető, hogy várhatóan milyen lesz a következő választások után felálló Parlament kormányzati öröksége. A ' 94 — 98as évekre, tehát nem az előttünk álló történelmi korszakra, hanem csak a következő választási periódusra ez a költségvetés 460 milliárd forintos pluszterhet állít. Ebben nincs benne az előbb említett konszolidációs folyamatból származó összeg, nem tu dom pontosan, hogy milyen megállapodásokat kötött a Kormány, a megállapodásai melyik évre, milyen hatással fognak jelentkezni. Nem tudom, hogy a társadalombiztosítástól átvállalásra kerülő hiányok ellenértékeként kibocsátandó állampapírok visszafizetésére milyen garanciákat kíván a Kormány adni. Ez körülbelül olyan 70 milliárd forint, amiről ma nem lehet pontosan tudni. Ezenkívül sehol nincs bemutatva a Parlamentnek az, ahogy milyen garanciákat vállalt a Kormány vagy annak különböző intézményei exportra, he lyenként importra. Ezeknek mi a kifizetési valószínűsége, és az így keletkező kötelezettség milyen mértékben, kit és mikor fog terhelni? De egyben biztosak lehetünk — tisztelt Ház — , abban biztosak lehetünk, hogy a garanciák jelentős része a következő évek költségvetéseit, parlamentjeit fogja terhelni. Nem ismerjük a koncessziós megállapodásokat, azokat a megállapodásokat, amelyek alapján számos állami forrás megmozgatására is szükség lesz az elkövetkező években. Tudjuk azt, hogyha egy autópályát koncesszió ba adunk, akkor az autópálya építője elvárja azt, hogy állami hozzájárulásként jelenjenek meg a kisajátított földek, ezeknek a költségei valahol vissza kell, hogy csatolódjanak a későbbi évek terhelésére. Nincs összeadva sehol, ami nem hitel formájában, pa rlamenti ígérvényként vagy esetleg más típusú szerződések formájában terheli az elkövetkező éveket. Én a magam részéről elvárnám, hogy a Kormány még a költségvetés tárgyalásának folyamán adjon egy tételes elszámolást, mutassa be, hogy milyen kötelezettsége ket vállalt a jövővel szemben. Ha megnézzük azt, hogy a magyar gazdaság reálszférái milyen bázissal mennek neki a következő évnek, éveknek, akkor is rendkívül elkeserítő képet kapunk. Először néhány szót a vagyonról. A becslések szerint — de ezeket a becsl éseket 1990ben a Pénzügyminisztérium által készített mérlegek megalapozták — körülbelül 2000 milliárd forint értékű vállalkozói célú állami vagyonnal rendelkezett ez az ország. Ha figyelembe vesszük az azóta kialakult inflációs folyamatokat, akkor ennek a z értékét ma, mai forintban körülbelül 5000 milliárd forintra lehetne becsülni. Jelenleg az ÁVÜ és az ÁV Rt. nyilvántartásában — tudomásom szerint — körülbelül 1500 milliárd forint értékű vagyon van. Lehet, hogy ez nincs felértékelve újra, lehet, hogy át k ellene értékelni a forintleértékelődés alapján, de biztos, hogy a kettő között 1000 milliárd forintot feltétlenül meghaladó különbség van, lehet, hogy ennél sokkal több. A vagyon jelentős része tehát eltűnt. Az ezzel szemben álló bevé telek mintegy 200 milliárd forintja ismert a különböző költségvetési, államháztartási beszámolókból, bár a Vagyonpolitikai Irányelvek teljesítéséről szóló beszámolóval a tisztelt Ház nem rendelkezett eddig sem, nem
