Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
1128 tehát fel fogjuk élni e tartalékok jelentős részét. Tekintettel erre, a következő év köze pétől kezdve rendkívül kemény finanszírozási válsággal is találkozhat az ország. Jó lenne, ha erre vonatkozóan részletesebb információk lennének a Parlament birtokában. Én ezt csak feltételezésből mondom, hiszen az információk maximum a szerintem ma már ne m érvényes benyújtott tervezetből és a sajtóhírekből rakhatók össze. Emellett van még egy válság, amit tegnap a Parlament megerősített egy szavazással. Ez a privatizációs válság, ami részben abból származik, hogy ma már leromlott állapotú vállalatokat kíná lunk fel privatizációra, részben egy nagyon helytelen privatizációs stratégia folytatásából, illetve felerősítéséből. E helytelen privatizációs stratégiában a politikai, ideológiai szempontok sokkal nagyobb súllyal szerepelnek, mint a gazdaság megerősítésé nek szempontjai. Úgy tűnik — erre utalások vannak az itt lévő dokumentumban és más újsághírekben vagy a benyújtott Vagyonpolitikai Irányelvekben is — , hogy a közvetlen felelősítés nélküli, tömegesnek nevezett — és azt hiszem — , elsősorban a választási célo kat szolgáló, privatizáció kíván előtérbe kerülni. Mindezt figyelembe véve a benyújtott dokumentumot tárgyalási alapnak sem tudom elfogadni, ebben a helyzetben sokkal keményebb intézkedések megalapozására kellett volna a Kormánynak javaslatot tennie. A '94es adatokról, azt hiszem, már több hozzászóló megállapította, így nyugodtan megállapíthatom én is, hogy a bevételek túltervezettnek látszanak, jó néhány ponton a kiadások alultervezettek, ennek megfelelően a most 350 milliárd forintra előirányzott deficit szintén alultervezettnek tekinthető. Tehát a helyzet lényegesen kedvezőtlenebb, mint ami az itt szereplő felosztásban elénk került. Azt hiszem, ez a költségvetés nem hogy költségvetési reformot nem tartalmaz, hanem ellenreformer költségvetés. Egy olyan kö ltségvetés, amelyikben a Kormány — lehet, hogy kényszerből, lehet, hogy azért, mert egyik oldalon a gazdaság megy szét, a másik oldalon a költségvetési szférát valahogyan fenn kívánja tartani — tovább fogja fokozni a források centralizációját. A költségvet ésben természetesen nem minden látszik. Nem minden látszik, hiszen az államháztartás egyéb elemei közül a társadalombiztosítás várható mérlege nincs még előttünk. De nem látszik az sem — legalábbis nincs összeadva az anyagban — , hogy az egyéb állami alapok on keresztül centralizált pénzek felhasználásának milyen sorsa lesz, a privatizációs bevételek egy jó részének a felhasználása elmegy a költségvetés mellett, szintén nem kerül bemutatásra. Mellékesen megjegyzem, hogy vannak olyan privatizációs folyamatok, amelyek semmilyen dokumentummal nem jelennek meg a Parlament előtt. A legfontosabb ezek között a Kincstári Vagyonkezelő által végzett privatizáció, ami szinte titkos az ország közvéleménye és ezen belül a Parlament előtt. A jelenleg előttünk lévő anyagokbó l megállapíthatjuk, hogy a '94es költségvetés, illetve az ezt megelőző évek gazdaságpolitikája együttesen a következő évek számára egy elhúzódó válságot fog eredményezni. A belföldi államadósságról szóló tábla bemutatja, hogy 2800 milliárd forintra növeks zik ez a belföldi államadósság. Ez még nem tartalmaz olyan elemeket, amelyeknek a pótkötetben kell előkerülniük. A 2800 milliárdból közel 1000 milliárd forint volt az elmúlt évek költségvetési hiányának, illetve államháztartási hiányának következménye. E b első adósság létrejöttében fontos szerepet játszik az is, hogy a kormányzat valahol rendkívül lazán kezeli a későbbi évek költségvetési hiányának növekedését. Vegyünk egy példát, az adósságkonszolidációval kapcsolatos forrásokat. Azt hiszem, senki nem vita tja ebben a Parlamentben, hogy az adósság konszolidálására szükség van. Hogy ez az adósságkonszolidáció mennyibe kerül, ezen el lehetne vitatkozni, jó lenne ismerni az ide vonatkozó elképzeléseket, dokumentumokat. Az előttünk lévő anyagokból úgy tűnik, hog y körülbelül 210220 milliárd forint az, amit a Kormány erre a célra elígért '92ben, és még el fog ígérni '93ban. Semmiféle parlamenti egyeztetés az adósságkonszolidáció technikáiról, kritériumairól,
